Az NB III. Nyugati csoport szezonértékelése Kereskai Pétertől, 2020/21 ősz


Kereskai Péter: Serdülő koromban versenyszerűen fociztam a Nagykanizsai Olajbányászban. 40 éve járok mérkőzésekre a legalacsonyabbtól a legmagasabb osztályig. Az utóbbi néhány évben inkább már csak a Nagykanizsa NB III-as meccseit látogatom. Legnagyobb meccsélményemnek a 2009-es Liverpool – DVSC BL meccset tekintem, amit fantasztikus stadionban láthattam. Az elmúlt 20 évben részt vállaltam – és jelenleg is vállalok –  több nagykanizsai sportegyesület vezetésében.

Az előző csonka szezonhoz képest az új bajnokság több változást is hozott. A háromszor 16 csapatot kibővítették háromszor 20-ra. Ez jelentősen megnövelte a csapatok terheit, hiszen a két előrehozott tavaszi fordulóval együtt 21 mérkőzést kellett lejátszaniuk, benne több szerdai fordulóval. A nagyobb terheléshez szélesebb játékoskeretekre lett volna szükség, ami azonban a csapatok túlnyomó részénél nem állt rendelkezésre. A koronavírus-járvány is megtizedelte a csapatokat, egyre több játékos vállalt munkát a sport mellett, amely nem javította a teljesítményt. A vírushelyzet ellenére halasztásokkal is sikerült lejátszani az összes mérkőzést. Az egyetlen kivétel a Nagyatád gárdája volt, akik inkább nem vállalták a más időpontot és 3-0-val vesztettek el több mérkőzést. Az is igaz, hogy jó pár nagykülönbségű eredmény okozója volt, hogy a vesztes csapat rendkívül tartalékosan, fiatal játékosokat szerepeltetve lépett pályára. Az NB I-es klubok második csapatai pedig gyakran változó keretükkel jelentősen befolyásolták a bajnokság menetét. A példákat a csapatoknál fel is sorolom.

A tabella első két helyén végző III. Ker. TVE és a Mosonmagyaróvár csapata kiemelkedett a mezőnyből. Nem a jóslás kategóriába tartozik, hogy ez a két együttes a feljutás egyértelmű esélyese. Mindkét gárda támadófutballt játszik, látványos, sokgólos mérkőzéseket vívtak.

Az őket követő Lipót és Veszprém is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, bár a Lipótnak voltak az elején meglepő pontvesztései, ám az ősz végére folyamatosan jó teljesítményt nyújtottak, sok gól szereztek. A góllövőlistát pedig toronymagasan az ő támadójuk, Szabó Lukas vezeti 21 góllal. Figyelemre méltó a Veszprém hazai teljesítménye, hiszen 11 találkozóból 7 győzelem mellett 4 döntetlent játszottak, azaz veretlenek maradtak.

Az Érd helyzete sokkal érdekesebb volt, hiszen ők komolyan megsínylették a pandémiás helyzetet. A szezon végére kicsit elfogytak a sok pótolt mérkőzésre. Ráadásul meghatározó játékosok dőltek ki, így nem tudtak odaérni a dobogóra, amelyre egyébként normális körülmények között esélyük lett volna.

A Sopron csapata újoncként nagyszerű teljesítményt nyújtott. A gyengébb szezonkezdés után nagyszerű győzelmi sorozatuk volt, melyet egy edzőváltás előzött meg. Ráadásul ezt a szép eredményt többnyire fiatal, sajátnevelésű játékosokkal érték el. Amit még érdemes megemlíteni a Sopron kapcsán, hogy idegenbeli meccseikre nagyszámú szurkoló kísérte el a gárdát.

A Nagykanizsa jó kezdés után nagyon visszaesett, majd a szezon végére visszatalált a győzelmek útjára. Amennyiben az utolsó veszprémi mérkőzést is meg tudták volna nyerni, még előkelőbb helyen telelhetnének.

A szintén újonc Tatabánya csapata a soproniakkal ellentétes utat járt be. Ők a szezon első felében remekül teljesítettek, sokáig dobogós helyen álltak. Aztán a szezon második felében visszaestek. Az mindenesetre érdekes, hogy talán játékban nem is maradtak el a korábbitól, de valahogy az eredmények nem jöttek úgy, mint augusztusban, szeptemberben.

A Komárom és a Bicske stabil középcsapatok voltak, bár talán a vezetőség és a szakmai irányítás pontban és helyezésben is többre számított ennek a két együttesnek az esetében.

A három második csapat Fehérvár, ZTE, Puskás sorrendben foglalták el a tabella 11.,12. és 13. helyét. A Fehérvár rendkívül hullámzó teljesítményt nyújtott. Csapatukban pályára lépett például Kovács István és Zivzivadze, sokáig a kispadon ült és csereként néha beállt Futács és Elek, amit én nem tartok helyes dolognak. Akkor sem, ha sérülésből felépülőben tették ezt, vagy éppen kirakták őket az első keretből. Válogatott játékosok ne játszanak az NB III-ban. A végére viszont már a korábban játszó fiatalokat sem láthattuk, több vereség is lett ennek a következménye. A ZTE leginkább a döntetlenek királya volt, de az ő összetételük is jelentősen változó volt a visszajátszóktól függően. A legkiemelkedőbb példa a Nagykanizsa elleni presztízsmeccs volt, ahol az első keretből 7 játékos lépett pályára. Ilyen sem előtte, sem későbbiekben nem történt. Az előző két csapattal szemben a Puskás Akadémia II. viszonylag stabilan ugyanazzal a kerettel játszotta végig az őszi szezont, ám így is nagyon hullámzó volt a teljesítményük.

Az egyik legérdekesebb számomra a Balatonfüred teljesítménye volt. A negyedik fordulóban láttam őket Nagykanizsán játszani és elég mérsékelt teljesítményt nyújtottak. Majd hirtelen egy edzőváltást követően ugyanazok a játékosok elkezdtek nyerni – például a listavezető ellen, majd sorozatban egyre többet. Én nem gondoltam volna, hogy egy edzőváltás ekkora fordulatot tud hozni, de szívesen olvasnék erről a jelenségről egy mélyebb szakmai elemzést.

A Gárdony csapata gyengébb kezdés után szintén magára talált és szépen elkerült a kieső helyekről. Nekik azért a Balatonfüreddel együtt nem lesz könnyű dolguk, ha a tavasz folyamán szeretnék megőrizni az NB III-as tagságukat.

Negatív meglepetés volt számomra a jelentős múlttal rendelkező Pápa szereplése. Úgy gondolom, hogy a játékoskeret minősége alapján lényegesen előbbre kellene állniuk. Nyilván nem ismerem a klub belső dolgait, de valami más probléma is vezethetett ehhez a gyenge szerepléshez.

Véleményem szerint az utolsó 4 helyen a négy leggyengébb teljesítményt nyújtó együttes áll. Bár voltak fellángolásai a két fővárosi csapatnak (BKV, Szabadkikötő), azért ők alapvetően a kiesés elkerüléséért fognak küzdeni a bajnokság további részében is. A Ménfőcsanaknál komoly gondokat okozott a vírus, így néhány súlyos vereség is becsúszott. Úgy gondolom azonban, hogy ők ennél jobb csapat, amit mutatott is a III. Kerület elleni győzelmük. Teljes kerettel esélyük lesz tavasszal a bennmaradás kiharcolására.

A mezőnyből abszolút kilógott lefelé a Nagyatád együttese. A végén már inkább ki sem álltak a mérkőzésekre. Sokak szerint nem is fogják tudni befejezni a bajnokságot. Én bízom benne, hogy ez nem így lesz, hiszen ez a csapatnak is érdeke, hogy ne osztályokat csússzon vissza, hanem a következő szezont a megyei első osztályban tudja kezdeni.

Összességében megállapítható, hogy rendkívül változatos és izgalmas bajnokságot láthattunk az ősz folyamán. Személy szerint – ameddig lehetett – a Nagykanizsa összes mérkőzését a helyszínen tekintettem meg, a zárt kaput követően pedig internetes közvetítésben. Most már elmondhatom, hogy az összes csapatot láttam legalább egyszer játszani, így nyugodtan ki merem jelenteni, hogy nagyszerű tavasz vár minden labdarúgást szeretőre.

       

Be the first to comment

Leave a Reply