Törnek a vázák – Rabatin Richárd – III. Kerületi TVE


A nyereményeket a www.focifan.hu és Ferencz Zsolt ajánlotta fel.


Kékmancsok interjúja, amellyel részt vesz az Interjúversenyben.

-Hol is kezdődött?

-Először a Panoráma Sportközpontban. (A szerző is azon a pályán terelte a labdát, csak 25 évvel korábban) Olyan 5-6 évesen kerültem oda, ott focizott a két bátyám is, eggyel idősebb korosztályban kezdtem a ’98-asoknál. Az egy nagyon jó brigád volt, onnan sokan kerültünk különböző akadémiákra. 7 évesen mentem át a Vasas Pasaréthez, amely elsőre nem ment zökkenőmentesen, de Balogh Attila edző ragaszkodott hozzám, így ott folytattam. Akkor még így hívtak: Ricsi-Pi (nevet). Innentől íródott a Vasasnál töltött 12-13 éves történetem egészen U19-ig.

-Ki volt az a szakember, aki az UP időszakodban a legnagyobb hatással volt Rád?

-Sok edzőm volt, mindenkitől sokat tanultam, de mindenféleképpen Síposné Lénárt Editet emelném ki. Edit néni volt a leghosszabb ideig a mentorom, Ő fektette le nálam az alapokat. Nagyszerű szakembernek tartom, vele nagyon sok mindent megéltünk: bajnokok voltunk, külföldi kupákat nyertünk.

Az a pasaréti időszak igazi családias légkörben telt. Reggeltől estig ott töltöttük az időt szüleinkkel, testvéreinkkel.

-Mesélj pár szót Portóról. Mit hoztál haza abból a közegből?

-Portóba, Jose Gomesnek köszönhetően jutottam ki, aki többször látott mérkőzéseken és tetszett neki a játékom, amit ballábas irányítóként nyújtottam. Egy hetet töltöttem a Porto bentlakásos akadémiáján. Egy felejthetetlen élmény és persze tapasztalat volt akkor 16 évesen, életem első önálló útján. Volt, amikor eltévedtem a városban (nevet), de megoldottam. A kommunikációval nem volt problémám, szüleimnek köszönhetően megadatott az a lehetőség, hogy nemzetközi középiskolában érettségizhettem, így folyékonyan beszélek angolul. Jelenleg is tanulok, harmadéves-végzős hallgatója vagyok az International Business School egyetemnek, ahol most fejeztem be a disszertációmat az „Akadémiák stratégiai felépítése” témakörben. Igen, még a diplomamunkám is a fociról szól…

Visszatérve a portói útra, azt tapasztaltam, hogy a játékosok barátságosak és jó értelemben lazák az edzéseken és a civil életben is, de amikor eljött az „összecsapás” ideje, akkor nagyon keményen dolgoztak és nem ismertek kíméletet. Ez egy kettősség, mert meg kell maradni fiatalnak és lazának, de a pályán a profizmusnak és az alázatosságnak kell érvényesülnie. Egy kimerítő edzés után az egyik edző azt mondta nekem, „a jó ballábas focista olyan, mint a gyémánt. Nem lehet csinálni, csak találni és hosszú, kemény munka árán csiszolni, hogy aztán másokat gyönyörködtetve játsszon, csillogjon a pályán.” Mennyire igaza volt…

Fotó: professorvonhappycat

-Mekkora a családi kötődés a labdarúgáshoz?

(nevet) Mindenki focizik. Öten vagyunk testvérek. Két bátyám is az NB3-ban focizott, de a munka mellett már alacsonyabb szinten játszanak. Két húgom van, az egyik szintén a Vasas Akadémián focizik, és nem gondolom, hogy sok olyan ember van, akinek Édesapja mellett az Édesanyja is focista. Szüleim minden mérkőzésemen ott vannak, legyen az Nagyatádon vagy Lipóton. Most a karantén alatt megőrülnek otthon, hogy nem lehet focizni, így a nappaliban megy a játék: törnek is a vázák.

-Ha húznánk egy vonalat: hol tartasz most a karrieredben?

Nagyon az elején tartok. A foci egy nagyon nehéz világ, bár ebben hasonlít a sport bármely területéhez és az üzleti világhoz is. Annak a híve vagyok, hogy lépcsőzetesen építem a pályafutásomat, és azt gondolom, hogy ez látszik is. Itt a Kerületnél megkapom azt, amire nekem szükségem van a fokozatos előrelépéshez a karrierépítésben. Az sem titok, hogy nagyon kötődöm a klubhoz. Az akadémiás éveim után ez az első felnőtt csapatom, itt befogadtak, megmutathattam mit tudok, szeretnek, tisztelnek a szurkolók és a játékosok is. Azért edzek keményen hétről-hétre és küzdök a pályán, hogy ezt viszonozzam és segítsem a klubot a céljaink elérésében.

-Mi az igazi erősséged a pályán?

Jó kérdés. Én olyan vagyok, hogy sosem elégszem meg semmilyen tulajdonságommal. Ha mégis ki szeretnénk emelni valamit, az a játékintelligencia és a kétlábasság (amin sokat dolgoztam) lenne. Egy jó középpályásnak ezek elengedhetetlenül fontosak és ennek köszönhettem, hogy U18-ig minden korosztályban válogatott kerettag voltam. A munkában alázattal veszek részt, minden egyes nap plusz edzéseket végzek testvéreimmel: legyen az futás vagy kondi, természetesen a megfelelő pihenést is beépítve.

-Miért pont a Kerület?

Mielőtt ide jöttem volna, kaptam egy amerikai egyetemi sport-ösztöndíjat, amit nem fogadtam el, mivel úgy nézett ki, hogy a Vasasban maradok. Végül ez nem jött össze. A TVE csapatáról sokat hallottam, és Szabó Bencének köszönhetően, aki bízott bennem és megadta a lehetőséget, befogadtak a csapatba, megismerhettem azt a filozófiát és tervet, amit akkor a Kerület megálmodott. Az is fontos volt számomra, hogy az egyetemet mindenképpen folytatni akartam, és ebben a Kerület szakmai stábja akkor (és jelenleg is) maximálisan támogatott.

-Emlékszel az első óbudai meccsedre?

(nevet) Nagy élmény volt! Sárváron álltam be 2018.08.25-én. (Sárvár-Kerület 0-0, 74. perc csere Molnár András helyett-a szerző) Az első megmozdulásom az volt, hogy két nagydarab védő összezárt, a földbe döngölt, a vállam majdnem kiesett a helyéről. (újra nevet) Az akkori csapattársaimmal, ha felemlegetjük ezt, azon nevetünk, hogy az első labdaérintésemnél majdnem ottmaradtam: „üdv a felnőtt fociban!”  Az utánpótlásban sosem tapasztaltam ilyet 15 éven keresztül. Ez a különbség az UP és a felnőtt foci között.

-Farkas Norbert után szabadon: 1933 percet játszottál 2020-ban. Ez a szám lehetett volna nagyobb is. Hogyan élted meg a Corona vírus helyzetet, amikor félbe maradt az előző idény?

A tavasz az igen rossz volt a csapat szempontjából, nagy volt a mozgás a játékosok terén is. Két fordulót lejátszottunk, és az Érd csak 1 ponttal vezetett előttünk: Nagyon reménykedtünk a folytatásban és biztos vagyok benne, hogyha a bajnokság végig megy, akkor feljutunk. Nagy érvágás volt a csapat és a klub életében ez a szomorú és kicsit igazságtalan befejezés.

-Ez a 3. éved Óbudán. Mi a jelenlegi stabil, sikeres szereplés titka?

Egy jó keret alakulása hosszadalmas folyamat. Idő kell ahhoz, hogy összeálljon a kép és a játékosok megszokják egymást. Nagyon fontos a szurkolók és a játékosok közötti kapcsolat. Kemenes Szabolcs és stábja fiatalok, mégis olyan határozottan, éretten gondolkoznak, olyan tanácsokkal látnak el bennünket, hogy az kihatással van a csapatra. Másfél éve az élmezőnyben vagyunk, teher van rajtunk, viszont megtanultuk kezelni ezt. Az ősz végén volt két rossz meccsünk, az előnyünk lecsökkent 3 pontra, de a csapat mentális erejére és munkamoráljára támaszkodva hamar felálltunk.

Fotó: professorvonhappycat

-Pár hete együtt dolgozol Shane Tusup-al. Merre indultatok?

Mindig előre! (nevet) Shane alapjáraton egy teljesítményfokozó tréner. A közös munka hatására magabiztosabb lettem, érzem magamon az erőt, a pályán nekimegyek egy akár 2 fejjel nagyobb, 20 kg-mal nehezebb ellenfélnek is. Hetente többször külön edzéseket végzünk, nagyon komoly meló van benne. Hogy hova fogunk kilyukadni Shane-el, azt nem tudom, de már most (December közepe) az alapozást tervezzük. Shane jó ember és kiváló edző, egyszóval: komoly támogatást ad nekünk.

-Foci után? (mondjuk 20 év múlva?)

A foci az mindig az életem lesz. Húsz év múlva? Azt nagyon remélem, hogy egy olyan pályafutás lesz mögöttem, amit megálmodtam és elterveztem, hogy büszkék legyenek, akik mindig is ott álltak mellettem: a családom. Szeretek lépésről lépésére haladni, egyre feljebb lépni. Hogy 20 évben gondolkodjak? Hmm… Maximum egy saját lakás😊 és jó egzisztencia, ami megvan már a fejemben. Ami biztos, hogy szeretnék valahol a labdarúgás környékén elhelyezkedni és segíteni azokat a fiatalokat, akikben látom a hasonlóságot a saját pályafutásommal. Szeretném átadni nekik azokat a tapasztalatokat, amiket én láttam, átéltem, néha már ma is ezt teszem. (Miskei Manó ül mellettem az öltözőben, vele akár órákat beszélgetünk: miben lehetne jobb, több?) Hogy miért csinálom? Mert ezt látom az öltözőben az idősebbektől (Bori Gábor, Rajczi Péter, Czvitkovics Péter), és ez egy nagyszerű dolog!

Mikor kezditek a felkészülést? Februárban Magyar Kupa meccs és kezdődik a bajnokság is.

Elvileg január 11-én kezdjük a felkészülést, de addig is kaptunk „házi feladatot” a szünetre, amit tavaly is mindenki elvégzett. Ez tartalmaz erősítéseket és futásokat, mindent, ami a focihoz kell.

-Pár „retro” kérdés a végefelé:

-tenger vagy Balaton?

Húúú. (az első téma, amivel megfogtam-a szerző) Alapvetően szeretem ezt az országot, így Balaton. De ha a céljaimat nézzük: a tenger. (Bár attól függ, hol van)

-bor vagy üdítő?

minőségi bor

-Kedvenc autómárka?

Mercedes

-Kedvenc stadion?

Életemben először a NouCamp-ban jártam, mint nagy stadion. Ez gyerekként megragadt bennem.

-Kedvenc külföldi csapat?

Gyerekként a Liverpool-nak szurkoltam, Gerrard miatt. Nagyon nagy kedvencem volt. Aztán Arsenal párti lettem Özil miatt. Mára azt gondolom, hogy inkább játékosok miatt nézek mérkőzéseket, David Silva és De Bruyne játékát highlight videókban szoktam elemezni.

-Ilyen fiatalon csapatkapitány helyettes vagy. Hogy éled meg?

Mondhatnám azt is, hogy semmi különös, mert U10-től csapatkapitány voltam a Vasasban, de ez messze nem igaz. Ez egy kihívásokkal teli megbízás, ami nagyon érdekes számomra. Társasági ember vagyok, a koromból adódóan jóban vagyok minden fiatallal, de könnyen szót értek a nálam idősebb játékostársaimmal is, akiket nagyon tisztelek, és fontos számomra a tapasztalatuk, a tanácsuk.  Megtisztelő számomra, hogy megkaptam a csapatkapitány helyettesi karszalagot, és úgy gondolom, hogy ez a felkérés azért talált meg, mert egyfajta hidat tudok képezni a fiatalabb és idősebb játékosok között, össze tudom hozni a csapatrészeket. Nagy felelősséggel jár ez a poszt, még sok más mellett ezt is tanulom, de igyekszem felnőni a feladathoz, és remélem, hogy együtt sikerül mindaz, amit megálmodtunk!

-Köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy teljesüljön az álmod!

Be the first to comment

Leave a Reply