Nagy Richárd mesterhármassal üzent Csertői Aurélnak

 

Talán kevesen számítottak rá, hogy a tavasszal eddig bukdácsoló paksi tartalékok legyőzik a jó erőkből álló Monor együttesét. A mérkőzésen három gólt szerző Nagy Richárdot faggattuk.

 

– Két vereséggel kezdtétek a tavaszi szezont. Ezek után némileg váratlanul jött a Monor elleni 5-2-es győzelmetek. Mi történt?

– Igen, sajnos nem úgy indult a szezon, ahogy azt elterveztük. Úgy gondolom, hogy már a Monort megelőző mérkőzésen, a Békéscsaba ellen sem érdemeltünk vereséget, több kapufát is rúgtunk, és elkerülhető gólokat kaptunk. Mindenki tudta, hogy ez így nem mehet tovább, és még a szokásosnál is nagyobb motivációval mentünk ki a pályára. Tudtuk, hogy csak győzelemmel jöhetünk le a pályáról, és úgy gondolom, hogy a szerencse is végre mellénk állt hosszú idő után. Ezeknek köszönhetően sikerült nyernünk.

– Ilyen arányban is megérdemeltnek mondható a sikeretek? Milyen volt a mérkőzés képe?

– Abszolút reálisnak tartom győzelmünk arányát. Úgy gondolom végig a kezünkben tartottuk a mérkőzést, s bár a félidő előtt pontrúgásból kaptunk egy gólt, de a szünetben megbeszéltük, hogy nincs semmi gond, ugyanezt a játékot kell folytatnunk. Kimentünk a második félidőre és negyed óra alatt négyet rúgtunk. A végén sajnos kaptunk még egy gólt, de belülről úgy éreztem az is elkerülhető lett volna.

– Három gólt értél el ezen a találkozón. Hogyan élted meg ezt?

– Igen, sikerült három gólt rúgnom, és megmondom őszintén nagyon rég estek ennyire jól. Régen találtam utoljára a hálóba, és tudtam, hogy adós vagyok velük. Amikor berúgtam az elsőt nagy gát szakadt fel bennem, s éreztem, hogy innentől jönni fog a többi is, és szerencsére így is lett.

– Csertői Aurél is látta a mérkőzést?

– Nem igazán figyeltem, hogy kik vannak kint a meccsen, a játékra koncentráltam, és tudtam, hogyha jól fog menni és gólokat lövök, akkor úgyis tudni fog róla a mester, ha nincs is kint. Bevallom őszintén egyszer kipillantottam a nézőtérre, a szüleimre, mert hosszú idő után láttak újra játszani, és ez plusz motivációt jelentett.

– Néhány alkalommal már lehetőséget kaptál az első csapatban, de egyszer sem hosszabb időre. Felkészültnek érzed magad arra, hogy stabilan első osztályú játékos legyél? Mi az, amiben a leginkább fejlődnöd kell még?

– Igen sikerült már párszor játszanom az NB1-ben, de azért edzem minden nap, hogy stabil élvonalbeli játékos váljon belőlem. Nagyon sokat kell még fejlődnöm mindenben, de úgy érzem, hogy legtöbbet mentálisan kell erősödnöm. Ebben már érzem a fejlődést, de azért van még mit dolgozni. Majd ha ez meg lesz, akkor a szakmai stáb eldönti, hogy felkészült vagyok az első osztályra vagy sem.

Szécsi József