Minarik Ede nyomdokán. Filmbe illő a Tintahalak története. Interjú Végh László egyesületi elnökkel

 

tintahalak-se.jpg

Hátsó sor: Liska Tibor, Lőrincz Áron, Mórocz Milán, Kovács Előd Zsombor, Csuka Máté, Kondor László, Bogdán Patrik, Reisz Árpád (kapusedző)

Középső sor: Medgyesi Zoltán (erőnléti és asszisztens edző), Szilágyi Milán, Dr. Erhardt Tamás Ágoston, Berkes Gábor, Végh László (elnök és kapusedző), Márics Péter (csk.), Péter Attila, Tóth Henrik, Pokó Ajtony, Strebek Marcell (szakmai vezető és vezetőedző)

Első sor: Tóth Gergely, Simon Péter, Gerhardt Ádám, Baráth Béla, Kiss Dávid, Katona Dániel, Schwarcz Ádám, Vincze Szabolcs

 

– Tintahalak SE. Honnan ez a furcsa név?

– 1993-ban alakult csapatunk, Szegeden neveztünk be ezen a néven a JATE kispályás bajnokságába. Az angol és történelem szakos hallgatókból álló csapat egyik alapítótagjának ötlete volt ez a név, választásában – a legenda szerint… – a kollégiumi szobájukban úszkáló Gyula nevű „hal” motiválta. A „tinta” szó eredete a Nyugi nevű vendéglátóipari egységhez köthető… Egy egyszerű szóösszetételt követően kaptuk a Tintahalak nevet.

Egy gyors történelem:

1993. megalakul a kispályás Tintahalak

2000. október 17. – egyesületünk, a Tintahalak 2000 Szabadidő, Kulturális, Rekreációs, Életmód és Sportegyesület alakuló ülése

2001. január 2. – kézhez kaptuk a bírósági bejegyzést

2001. tavasszal lejátsszuk első, versenyen kívüli meccsünket, míg ősszel elindulunk a BLSZ IV/4.-ben

2008. a Tintahalak szó helyét átveszi a THSE rövidítés

2008. hazai pályánkat a MALÉV-ról a RAFC-ra tesszük át

2016. átköltözünk a Szabadkikötő-pályára

2017. január 19. – megalakul a Szabadkikötő Sport Kft., amely átveszi a THSE versenyzési jogát

2017. – csapatunk megnyeri a BLSZ I. osztályt, és a sorsolás szeszélyének is köszönhetően feljut az NB3-ba.

 

thse-cimer.png

 

– Szép teljesítmény, hogy a nyolcad osztályból elindulva ilyen rövid idő alatt az NB3-ba verekedtétek fel magatokat. Hol lesz a végcél? Van valamilyen ütemterv erre vonatkozóan?

– Ismerve lehetőségeinket és korlátjainkat, valamint a szűkebb és tágabb hazai futballvalóságot, jelen helyzetben nem tudjuk még reálisan elképzelni, hogy ennél magasabbra visz az utunk. Hosszú távú stratégiánk kialakítás alatt áll, ebben a főbb sarokpontokat már megfogalmaztuk. Azt, hogy ezt miként tudjuk lebontani rövidebb távú (cselekvési) tervekre, még a jövő zenéje. Egyelőre nagyon örülünk, hogy feljutottunk, és megpróbálunk minden erőnkkel arra koncentrálni, hogy megőrizzük NB3-as tagságunkat.

– Nem olyan régen még Tintahalak-Sashalom volt a nevetek. Miért jöttetek el Sashalomról és hogyan esett a Szabadkikötőre a választás?

– Nem szeretem ezt a kifejezést, de sajnos volt benne igazság, hogy néha „hontalan”-ként tituláltak, titulálnak bennünket. Nem kétséges, hogy szinte lehetetlen úgy csapatot, klubot építeni, hogy nincs ténylegesen saját otthonod. Bennünket is ez motivált akkor, amikor a kezdeti – ma visszanézve már nosztalgikusan szépnek tűnő MALÉV-pályán eltöltött – éveink után a XVI. kerületbe költöztünk 2008-ban. Akkor tudtunk megállapodni a RAFC vezetőivel – akiknek ezúton is köszönjük mindvégig támogató hozzáállásukat – amikor csapatunk feljutott Budapest második legjobb osztályába, az I/B-be. A RAFC pályája pedig Sashalmon található, ezért egyrészt tiszteletből, másrészt az „odatartozás” érzését erősítendő vettük fel nevünkbe a Sashalom szót. Így a külső szemlélő is szinte azonnal el tudta helyezni csapatunkat a térképen. (Egy megjegyzés: a Tintahalak szót is ekkor hagytuk el, illetve változtattuk meg a THSE betűszóra, mert a komolyabb szintű bajnoksághoz is komolyabb név dukált.)

Nyolc év után, tavaly nyáron hozta úgy a sors, hogy átköltöztünk Csepelre, egy személyes ismeretségnek és kicsit a véletlennek is köszönhetően. A Szabadkikötő SE vezetőségében és tagjaiban olyan sportembereket ismertünk meg, akik szerették volna pályáját aktív, minőségi futballélettel megtölteni. Ebben voltunk mi partnerek, és meggyőződésem, hogy a stabil otthon tudata adott plusz erőt ahhoz, hogy elhódítottuk a bajnoki címet a Budapest Bajnokság I. osztályában.

– Mennyire stabil az egyesület anyagi helyzete és miként tudtok megfelelni az utánpótláscsapatokkal szemben felállított követelményeknek?
– Sportszervezetünk anyagi háttere egyszerre stabil és törékeny, egyelőre nem látjuk teljes egészében át a ránk váró (anyagi) terheket, bár egy tartható költségvetési tervet természetesen készítettünk. Legfőbb támogatónk, ha nevezhetjük így, ügyvezetőnk, és szakmai munkánk első számú felelőse, Strebek Marcell barátom, akivel az elmúlt 17 évben együtt építettük fel mindazt, amit ma THSE-nek nevezhetünk. Csatlakozott hozzánk Hajdu Imre, aki ugyancsak aktívan tevékenykedik, többek között hátterünk stabilizálásán. Rajtuk kívül két állandó fő támogatónk segíti működésünket, valamint a TAO-s források biztosításában szintén számíthatunk két-három állandó partnerünkre. Teljesen biztos, hogy az idei bajnokság financiális kihívásai arra ösztönöznek bennünket, hogy további támogatókat is bevonjunk működésünkbe.

Az utánpótlás kérdésével egy számunkra is érzékeny pontra tapintottunk. Saját utánpótlásbázissal egyelőre nem rendelkezünk, a kötelező utánpótlás-csapatok szerepeltetését – együttműködési megállapodás keretében – egy másik sportszervezettel biztosítjuk. De! Hosszú távon nem lehet kérdéses, hogy csak annak a sportszervezetnek van jövője, amely gondoskodik jövőjéről a pályán is. Az előttünk álló bajnoki év legfőbb feladata számunkra e helyzet rendezése és stabilizálása annak érdekében, hogy egyrészt megfeleljünk a vonatkozó szabályzatoknak a jövőben is, másrészt igazi klubot építve a saját futballkultúránkat képviselő fiatal labdarúgókkal léphessünk pályára a következő 20 évben is.

Építkezésünk erőforrásai jelen pillanatban szűkösek. A humántőke tekintetében állunk talán a legjobban, e téren számíthatunk csapatunkon belüli, és hozzánk közelálló külső szakemberek együttműködésére. A tárgyi erőforrások, fejlesztések, valamint az anyagi erőforrásaink bővítése biztosan szép és nehéz feladat elé állítanak bennünket, de egy pozitív jövőképet felvázoló csapat előtt, mint amilyenek mi is vagyunk, ezt inkább egy szép kihívásnak, mint egy elkeseredett küzdelemnek tekintjük.

– Várhatóan melyik pályán rendezitek majd a hazai mérkőzéseiteket?

– Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a Szabadkikötő-pályát alkalmassá tegyük a hazai bajnoki mérkőzésekre. Egyeztettünk már a Szövetség illetékeseivel, és beazonosítottuk azokat a pontokat, amelyeken változtatnunk kell. Munkálatainkat sajnos csak a nyár második felében tudjuk elkezdeni, de nagyon jó esélyt érzek arra, hogy az őszi első hazai meccsünk kivételével a többi hazai bajnokinkat már hitelesített létesítményünkben rendezhessük.

Ha megengeded, ide is fűzök egy-két plusz gondolatot. Azzal kezdem, a szabályok tiszteletben- és betartását fontosnak tartom, tartjuk. Nem kétséges, hogy mindazon törekvések nagyon fontosak, amelyek a sportág infrastruktúrájának fejlesztését, egységesítését célozzák az amatőr labdarúgásban. Látni kell azonban azt is, hogy a mai magyar amatőr futballvalóságban, ha egy egyesület minden szempontból hiteles NB3-as pályát szeretne létrehozni, fenntartani, ez jelentős anyagi terheket ró arra az amatőr klubra. Meggyőződésem, hogy a klubok egy jelentős része ezeket a terheket igen nagy erőfeszítések árán is alig tudja cipelni. Kíváncsian várjuk az új szezont, ahol az első két forduló már választ adhat arra a kérdésre, hogy vajon hány csapat tud ténylegesen saját, hazai pályáján játszani.

És talán a legfontosabb: a szabály az szabály, mindenkire vonatkozóan! Nincs annál rosszabb üzenet, mint amikor az egyenlők között esetleg találunk egyenlőbbeket – ami az egyik pályán elég, az a másikon is legyen az, vagy ami az egyik létesítményben nem elfogadható, az sehol se legyen az.

– Két éve a harmadik, tavaly a második, idén az első helyen végeztetek. Ezek alapján úgy tűnik, hogy nagyon szisztematikusan építkeztek. Elsősorban mi volt az, ami miatt idén összejött a feljutás?

– Azt kell mondanom, hogy csapatunk megalakulása óta minden évben előrébb végzett, mint az azt megelőző szezonban. Érdekes, hogy így alakult, és mondhatnám, hogy a tavalyi 2. hely után is számíthattunk arra, hogy előrébb lépünk. Az építkezés minden esetben Marci feladata és felelőssége, így e kérdést ő nálam autentikusabban válaszolhatná meg. Azt gondolom, hogy a fokozatos előrelépés mindenképp köszönhető annak, hogy csapatunk egy nagyon összetartó, egymást sok esetben barátjuknak tartó fiatalokból álló közösség, akik igazán tudnak, tudtak küzdeni a csapatért, társukért és persze önmagukért. Az amatőr futballban szerintem ennél nagyobb erő nem nagyon létezhet. A megfelelő csapatkohéziót az az erőn felüli törődés is erősítette, amelyet a játékosok a szakvezetéstől kaptak. Végül fontos faktor, hogy a – javarészt egyetemistákból, főiskolásokból – álló keretünk magja szinte minden évben együtt maradt, ugyanakkor minden évben érkezett hozzánk 2-3 olyan „új hús”, aki egy kicsit felpezsdítette a már bent lévők esetlegesen lankadó küzdővágyát.

–  Kik voltak a csapat húzóemberei?

– Most sablon következik: MINDENKI hozzátette a Csapat teljesítményéhez azt a pluszt, ami kellett a bajnoki címhez. Aki az év játékosa szavazásunkon az első három helyen végzett, az az amatőr státuszban is profi teljesítménnyel rukkolt elő. De, aki többnyire csak csereként kapott lehetőséget, az is hozzátette a magáét, hiszen bizonyította, hogy igazi sportemberként számíthatunk rá egy adott helyzetben.

Fontos volt – és erre a keret kialakítása során is törekedtünk –, hogy egy erős gerince legyen a csapatnak, kiváló teljesítményre képes játékossal valamennyi vonalban. A „Végy egy jó kapust!” felszólítást mi annyira komolyan vettük, hogy rögtön meg is dupláztuk: mindkét hálóőrünk kitett magáért az elmúlt évben. Segítette helyzetüket, hogy támaszkodhattak stabil védelmünkre, középpályánkon pedig mind a támadásokat, mind a védekezést egyaránt kiemelten segítő emberek kaptak helyet. Az első félév végén csapatunk két leggólerősebb tagjától kellett elköszönnünk, de szerencsére támadóinkat a második félévben hatékonyan segítették középpályásaink a gólszerzésben.

Végül az év játékosa szavazás első három helyezettje, amelyben egy-egy védő, középpályás és támadó kapott helyet: 1. Pokó Ajtony (középpályás), 2. Tóth Henrik (támadó), 3. Berkes Gábor (védő).

–   Milyen átalakulás történt a játékoskeretben?

– Egy újabb érzékeny terület. Tettem már említést arról fentebb, hogy keretünk egy baráti társaságra épül. Nos, úgy alakult, hogy a bajnokcsapat mintegy fele úgy nyilatkozott, hogy nem vállalja az NB3-mal járó többletterhelést, értve ezalatt a plusz edzéseket és a sok utazást. Így nyolc tagunk maradt játékosként a THSE tavalyi keretéből. Hosszas és izgalmas folyamaton vagyunk túl az új keret összeállítása során, szembesültünk számunkra új helyzetekkel, irreális fizetési elvárásokkal, ügynökökkel, „szűz”-ként bejelentkezőkkel. Lényeg a lényeg, törekedtünk arra, hogy – ha már a korábbi egyik sikertényezőnket, a keretünk állandóságát most nem tudtuk megtartani – úgy erősítsünk, hogy versenyképesek lehessünk. Az igazolások során nyilvánvalóvá vált, hogy anyagilag nem tudjuk, és nem is akarjuk felvenni a versenyt osztálybeli riválisaink többségével. Ismerjük a kereteinket és korlátjainkat, és csak úgy és azt ígértük, amit meg fogunk tudni tartani.

A folyamat többnyire lezárult, jelenleg egy igen bő, 23+1 mezőnyjátékosból és 3 kapusból álló kerettel vágunk neki az előttünk álló bajnoki évnek. A csapatépítés feladata egy ekkora keret mellett, melynek durván kétharmada új, nem kis kihívás lesz. De látva tehetséges, ambíciózus és elszánt játékosainkat, biztos vagyok benne, hogy mindent elkövetnek a fiúk azért, hogy fontos szereplői legyünk az NB3-as küzdelmeknek. Rendkívül fiatal a keretünk, húszan 25 év alattiak, ezen belül is heten legfeljebb 20 évesek. Átlagéletkorunk 22 év 9 hónap. Akik hozzánk igazoltak, mindannyian egyértelmű erősítést jelentenek. Szép és nehéz feladat előtt állnak, de teljes mellszélességgel bízunk bennük, mellettük állunk, és meggyőződésünk, hogy élni fognak a kapott lehetőséggel. Így elérjük célunkat, amely az első évben – sok újonchoz hasonlóan – nálunk is a bent maradás.

– Miként készültetek fel a bajnokságra?

– Július 18-án kezdtünk, hagyományosan rövid, de intenzív felkészülést terveztünk és valósítottunk meg. Különböző szintet (megyei II., megyei I., NB3) képviselő csapatokkal csaptunk össze, vegyes eredményeket elérve. Heti 4-6 foglalkozással készültünk, amelyet házi feladatokkal egészítettünk ki. A felkészülés végeztével pedig nagyon várjuk már a számunkra történelmi, első NB3-as mérkőzésünket!

 Szécsi József