Karacs Roland várhatóan eligazol Dunaújvárosból.

Az őszi szezon végén még az első helyen állt a Dunaújváros, de a bajnokságot már a negyedik helyen fejezte be.

– Tavaly nyáron kerültél a Dunaújvároshoz. Milyen volt a közeg, amely fogadott?

– Az utolsó pillanatban érkeztem ide, Csendes Péteren, egy barátomon keresztül. Úgy érzem, hogy egy remek közegbe jöttem, talán ezért is volt könnyebb a beilleszkedés. Emellett ki kell emelnem, hogy volt egy-két játékos, akire fel lehetett nézni a futballmúltja miatt, de közülük is kitűnt Farkas Viktor, aki gyakorlatilag mentorként foglalkozott a többiekkel.

– Milyen célt tűztek ki a csapat elé?

– Nem volt meghatározva cél. Az első félévben persze beszélgettünk arról, hogy szeretnénk bajnokságot nyerni és szeretnénk feljutni.

– 16 forduló után az első helyen vonulhattatok téli pihenőre. Miként értékeled a bajnokság ezen szakaszát?

– Egyrészt remek őszt zártunk, mert mint az előbb is említettem, beszélgettünk arról, hogy jó lenne, ha meg tudnánk nyerni a bajnokságot. Ehhez az ősszel szerencsére szinte minden összejött, de hozzáteszem, hogy a téli évzárón úgy értékeltük az addigi szereplést, hogy egy pici hiányérzetünk is van. Fontos pontokat veszítettünk, amelyek kellettek volna az álmaink eléréséhez.

– A korábbi 37-hez, a tavaszi 14 forduló alatt mindössze 17 pontot sikerült hozzátenni, és végül a dobogóról is leszorultatok. Mi történt?

– A felkészülésünk az időjárás miatt nem volt ideális, persze önmagában erre nem lehet fogni, mert nagyon kevés helyen lehetett az. Úgy volt minden megtervezve, hogy a bajnoki rajtra topformában legyünk, ami sikerült is, csak nekünk elmaradt az első és a második fordulóban lévő meccsünk is.  Ez azért is sajnálatos, mert az első fordulót le tudtuk volna játszani, ha időben letakarítják a pályánkat, hiszen az egész NB3-ban talán csak nekünk van fűthető játékterünk, de ugye nincs ha, sem a futballban sem az életben.

– Tavasszal megjelentek olyan rosszízű szurkolói pletykák, hogy az Újváros nem akar feljutni, s ezért elengedi ezt a bajnokságot. Az öltözőben ez miként csapódott le?

– Minket is frusztrált, hogy nem jönnek az eredmények, de hozzá kell tennem, amíg volt remény, addig mi küzdöttünk azért, hogy feljussunk. Minden nap úgy mentünk ki edzésre, hogy ha így sikerült az ősz, akkor csináljuk meg és legyünk bajnokok. Úgy érzem, hogy a játékosok mindig küzdöttek azért, hogy bajnokságot nyerjünk.

– Hogy látod, középtávon adottak a feltételek Dunaújvárosban a magasabb osztályba lépéshez?

– Előbb-utóbb a csapat révbe érhet, bár ehhez megfelelő támogatás is kellene. Dunaújváros megérdemelne minimum egy NB2-es csapatot.

– Az egész bajnokságot nézve melyik meccsre emlékszel vissza a legszívesebben?

– Amikor 3-2-re nyertünk idegenben a Tiszakécske ellen. Nagyon jó mérkőzés volt. Mindkét csapat szívét lelkét kitette a győzelemért.

– Melyik poszton érzed a leginkább otthon magad?

– Jobbhátvéd, jobbszélső, balszélső.

– Játékosként melyek a legjobb tulajdonságaid?

– Győzni akarás, rengeteg futás, agresszivitás.

– Hogyan tervezed tovább a jövődet?

–  1 évre szólt Dunaújvárosban a mandátumom. Beszélgettünk a vezetőkkel és külön képzeljük el a jövőt. Egyelőre még nem tudom, hogy merre folytatom a pályafutásomat.

– Melyik csapatnak drukkolsz a labdarúgó világbajnokságon és van-e játékospéldaképed?

– Franciaországnak. Példaképem nincs, inkább csak a játékát szeretem nézni egy-két labdarúgónak.

Szécsi József

Be the first to comment

Leave a Reply