Jól teljesített az Érd ellen az Andráshida. Dobos Sándor nem érzi jogosnak a játékukat ért kritikákat

Fotó: www.zaol.hu

dobos-sandor-zaol.hu.jpg

– Az elmúlt években megszokhattuk, hogy az Andráshida egy masszív középcsapat. Megvannak-e az anyagi és egyéb feltételei annak, hogy előrébb lépjenek?
– Az elmúlt évek eredményei mögött kemény és nehéz háttérmunka áll. Az NB-s bajnokságok csapatnévsorát megnézve talán egyedüli olyan csapat vagyunk (második csapatokat kivéve) amelyik az adott település nem elsőszámú csapata. Ez nagyban behatárolja lehetőségeinket. A saját bajnokságunkban  valószínűleg  nekünk van a legkisebb mozgásterünk. Az előrelépésnek osztályon belül van lehetősége, de hosszútávon nem az a realitás.
– Milyen célokkal vágtak neki az idei bajnoki évnek?
– A már említett okok miatt,  csak a bennmaradást tűzhettük ki, a körülményekhez  igazodó célként, a csapat elé. Az ennél jobb szereplést természetesen szívesen megélnénk.
– Hét fordulón vagyunk túl, s 13 ponttal a negyedik helyen állnak. Hogyan értékeli a csapat eddigi teljesítményét?
– Azt gondolom pontokban, és  helyezésben az elvárható fölött teljesít a csapat. Az eddig lejátszott mérkőzések között volt, amelyikben talán több is volt számunkra, ha csak a belefektetett energiát és elszántságot venném figyelembe, de nem elégedetlenkedünk. Messzemenő következtetéseket még nem igazán lehet levonni, hiszen nagyon az elején vagyunk még  a pontvadászatnak. A csapatvédekezésben mindenesetre javulnunk kell.
– A hétvégén a Nyugati csoport egyik bajnokesélyesével, az Érddel játszottak. Hogyan és milyen taktikával készültek a Pest megyei együttes ellen?
– A csoport egyik legütőképesebb csapatával találkoztunk, amelynek a lehetőségei  miatt erős a kerete és a játékosok ezt ki is viszik a pályára. A lelkes és támogató szurkolóikkal kiegészülve bajnokesélyes alakulatról beszélhetünk. Megnéztem a  mérkőzésüket ennek alapján is alakítottuk a saját elképzeléseinket, de az alapelgondolásaink azok változatlanok maradtak.  A cél az volt, hogy a csapat végig meccsben és készenléti állapotban legyen és előre védekezzen.
– Mennyire tudták ezt megvalósítani?
– Azt gondolom ezt az esetek nagy többségében sikerült, nem voltak hosszú figyelem kieséseink. Tény, hogy sokat kivett belőlünk az állandó koncentráció és a meccslabdánál ez visszaütött a végén.
– Elégedett a döntetlennel?
– Mindig győzni akarunk, ezért azt mondom nem  vagyok elégedett, de nagyon szomorú sem. Összességében egál mérkőzést játszottunk egy  nálunk sokkal jobb lehetőségekkel bíró ellenféllel szemben, sőt nyerési lehetőségünk is volt.
– Több alkalommal azt vetették az önök szemére, hogy úgymond antifutballt játszanak. Mennyire érzi ezt jogosnak?
– Először is tisztázni kellene mi is az, hogy antifutball? Sokan dobálóznak ezzel a kifejezéssel, mert azt gondolják, jól hangzik. Felnőtt szinten az eredmény az elsődleges. Azt gondolom a labdarúgásban támadni és védekezni is kell.  Manapság divat lett hangoztatni, hogy csak a labdabirtoklásra épülő, látványos, domináns és még kitudja milyen jelzőkkel ellátott támadófutball a vállalható kategória.   Ez csak takarózás és a felelősség elhárításának egyik eszköze. Csapatomra nézve nem érzem jogosnak, általában akkor hangzik ez velünk kapcsolatban, amikor nem tudnak bennünket legyőzni. Elöljáróban mondom: nem szokásom ellenfelünk játékáról, felfogásáról nyilvánosan véleményt formálni, mert  ez nem illik. De csak a példa kedvéért. A hétvégi Érd elleni mérkőzésünkön is alapból előre védekeztünk, magasan az ellenfél térfelén, vállalva, hogy saját térfelünket teljesen megnyitjuk. Mi történt? Az ellenfél kapusa a labda játékba hozatalakor, az esetek döntő többségében  a kirúgást választotta a labdakihozatal, tehát a játék helyett. Miért? Hiszen lett volna lehetőségük passzal, látványos összjátékkal kijátszani bennünket. Nem vonultunk a saját harmadunkba és nem vártuk ott őket. Nem ez volt az első szándékunk. Persze volt, hogy ott védekeztünk, de ez nem antifutball, csak éppen akkor oda kényszerítettek bennünket. Nem a mi csapatunkkal fordult elő ilyen először, és hétvégi ellenfelünk is volt, hogy saját kapuja előtt védekezett. Amikor mindig támadjuk az ellenfelünket, akkor fokozott  felelősségük van a játékosoknak, sok párharc alakul ki. Az  tény, hogy nem játszunk kisasszony focit, beleállunk a harcba ha kell, de csak szemtől szembe. Ahogy férfiakhoz illik.
– Miként látja a Nyugati csoport erőviszonyait? Mely együttesek közül kerülhet ki majd a bajnok, s kinek van erre a legnagyobb esélye?
– Még nagyon a bajnokság elején vagyunk és még télen is lehetnek itt nagy változások a csapatok keretein belül, de valószínűleg  a Kaposvár lesz a befutó. Ennek van a legnagyobb realitása.

Szécsi József