Interjú Várhidi Péterrel a Tatabánya FC szakmai igazgatójával

Várhidi Péter vezetőedzőként bajnok lett az Újpesttel, de figyelemreméltó eredményeket ért el többek között Fehérváron és Pécsett is. 2006 és 2008 között 16 mérkőzésen keresztül a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Legutóbb Szigetszentmiklóson dolgozott szakmai igazgatóként, s néhány hete már Tatabányán teszi ugyanezt.

 

varhidi-peter.jpg

 

– Szigetszentmiklóson szakmai igazgatóként felépített egy stabil másodosztályú klubot. Ugyanez lesz a feladata Tatabányán is?
– Részben. Szigetszentmiklóson az volt a végcél, hogy stabil NB II-es csapatunk legyen a kétcsoportos másodosztályban, s aztán ezt sikerült elérni az egycsoportosban is. Minden évben erősebb és erősebb keretünk lett. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból sikeres volt a munkám. A Tatabányánál egy kicsit mások a célok. Szeretnénk ezt a klubot a hagyományaihoz méltóan szerepeltetni, vagyis nagyon-nagyon rövid idő alatt NB III-ból NB II-be jutni. Sajnos ebben az évben azért elég nagy a hátrányunk.
– Tíz pont a még feljutó helytől, ami szerintem nem ledolgozhatatlan egy jó tavaszi szerepléssel.
– Én is azt gondolom, hogy nem reménytelen a helyzet, de nem a mi kezünkben van a döntés. Hiába nyerünk meg minden meccset, ha megnyeri a Dorog is, a Mosonmagyaróvár is, meg a Győr is. Minőségi ellenfelek vannak előttünk, de azért megpróbáljuk. Hároméves szerződést kötöttem az egyesülettel, s ez alatt a három év alatt szeretnénk egy versenyképes csapatot kialakítani, amely esélyes lehet akár az NB I-be való feljutásra is.
– Az ötödik fordulóig a 16. helyen állt, s mindössze 1 pontja volt a Tatabányának, s mint a mesében, új tulajdonosa lett a csapatnak, aki Bruno Giordano személyében új edzőt, s több mint tíz külföldi játékost hozott.
– Azért ez nem volt teljesen tudatos. Olyan játékosokat kellett hozni, akik elérhetőek voltak, s minél előbb megfeleltek az itteni követelményeknek. Az átigazolási időszak utolsó napján vásárolták meg a Tatabányát. Nem volt egyszerű, s éppen ezért tartott sokáig, amíg ezekből a játékosokból csapat lett. Az utolsó öt forduló már jól alakult, s végre azt lehetett látni a pályán, amit szerettünk volna.
– Nagyon nehéz lehet az ennyiféle országból, kultúrából, nyelvterületről érkező futballistákból, még ha egyénileg képzettek is, csapatot csinálni.
– Többek között az is a feladatom, hogy egy ütőképes keret álljon rendelkezésre. Hosszú távon az a célunk, hogy magyar játékosok is legyenek benne szép számmal.
– Az utolsó fordulóban a III. KER. TVE ellen mindössze egy magyar volt a kezdőcsapatukban. Így viszont elesnek egy csomó pénztől.
– Ha már egy külföldi játékos játszik, elesünk a támogatástól. Azt meg hogy egy se legyen, nem tudtuk megoldani. Azzal tisztában kell lennie mindenkinek, hogy az átigazolási időszak utolsó napján nem lehetett egyszerre tizennégy-tizenöt magyar labdarúgót leigazolni.
– Milyen feladatok várnak Önökre a téli szünetben? Hogyan zajlik majd a felkészülés, s kiket terveznek szerződtetni?
– Egyértelmű cél, hogy a keretet egy kicsit átalakítsuk, és céltudatosabbá tegyük, s lehetőleg magyar futballistákkal is foglalkozzunk. Ezen dolgozunk az elkövetkező másfél hónapban. Ezt követően január 4-én megkezdjük a felkészülést. Az első hetet itthon töltjük, s azt követően körülbelül háromhetes külföldi edzőtábort tervezünk, olyan helyen, ahol a pálya talaja megfelelő számunkra.
– Mi a véleménye arról, hogy jó pár élvonalbeli együttesnél, sőt a válogatottnál is külföldi edzőt foglalkoztatnak, így több rutinos, hajdan az első osztályban tevékenykedő magyar szakembernek csak a harmadosztályban jut hely?
– A magam nevében annyit tudok mondani, hogy nekem nem a végcélom az NB III. Ezzel a csapattal az NB I-be szeretnék jutni. Azért is vállaltam el ezt a feladatot, mert kihívásnak érzem. Nem az a lényeg, hogy jelen pillanatban hol dolgozik az ember, hanem hogy hova szeretne eljutni. A Szigetszentmiklóstól is azért jöttem el, mert már nem volt továbblépési lehetőség. Ez nem az én világom, mert az állóvizet nem szeretem. Ezért is választottam ezt. Arról nem is beszélve, hogy most már nem edzőként, hanem sportvezetőként dolgozom. Ahol hosszú távú célok vannak, ott szívesen marad az ember. Nagyon reménykedem benne, hogy sikerül ledolgoznunk ezt a tíz pont hátrányt, és jövőre feljutunk a másodosztályba. Persze ezek jelen pillanatban csak vágyak, mert nem csak a mi kezünkben van a döntés. Meg fogunk nyerni annyi mérkőzést amennyi ehhez szükséges, de ha versenytársaink is megteszik ugyanezt, akkor természetesen csak gratulálni tudunk nekik.
– A legutolsó hazai meccsükön villanyvilágítást avattak, s ezer néző volt kint.
– Így van. Pontosan ez is a célunk. Ez a világítás remek dolog NB III-as szinten. Ebből is látható, hogy hosszú távú tervei vannak a klubnak. Amikor először láttam a csapatot, akkor százötvenen-kétszázan voltak a lelátón. Ahogy jöttek az eredmények, megnőtt az érdeklődés. Remélem, hogy továbbra is jól szerepel majd a csapat, s olyan nézőszámot tudunk majd elérni, amely jelen pillanatban az NB I-ben sincs meg mindenhol.

Szécsi József