Interjú Major Lászlóval, a Hódmezővásárhelyi FC vezetőedzőjével

A Hódmezővásárhely Csongrád megye bajnokaként kivívta a jogot a harmadosztályban való szereplésre. Az első évben a bennmaradás a cél, mely elérhetőnek tűnik. Major Lászlót az együttes vezetőedzőjét kérdeztük.

 

Fotó: szegedma.hu

 

– Évközben vetted át a vezetőedzői teendőket. Milyen állapotban volt a csapat?
– Fizikálisan talán egy kicsit le voltak maradva a fiúk, de nem lenne fair dolog minősíteni a kollégámat. Az NB3 már nem olyan, mint a megyei bajnokság. Másrészt, úgy vélem, hogy nem térképezték fel megfelelően a harmadosztályt. A korábbiakhoz képest lényegesen erősebb lett a harmadik vonal. Az első osztályban tizenkét csapatosra szűkült a mezőny, továbbá már nem kétcsoportos az NB2, így értelemszerűen lefelé áramlottak azok a játékosok, akik nem kaptak lehetőséget ebben a két ligában. Mindezek mellett Hódmezővásárhelyen épül egy rekortán pálya a stadion körül, s emiatt az utolsó 12-13 mérkőzést idegenben kellett lejátszani. Miután átvettem a csapatot, öt mérkőzésből ötször az ellenfél otthonában kellett pályára lépnünk. Ezek a dolgok komolyan befolyásolták azt, hogy gyengébben szerepeltünk. Bízom benne, hogy a téli felkészülés során majd utolérjük magunkat fizikailag, s tavasszal, amikor szinte végig hazai meccseink lesznek, sikerül annyi pontot szereznünk, amennyi szükséges lesz a biztos bennmaradáshoz.
– Mely játékosok teljesítményével voltál elégedett?
– A velem töltött öt mérkőzés alapján Komáromi Andrást és Tóth Imrét emelném ki.
– Hogyan készültök a felkészülés során?
– Hétköznaponként edzünk, emellett heti két edzőmeccs szerepel a programban. Eddig két győzelmet arattunk, a Csongrádot 3-2-re, a Vácot pedig 1-0-ra győztük le.
– A Vác elleni idegenbeli siker láttán bizonyára sokan felkapták a fejüket, még ha felkészülési mérkőzésről van is szó.
– Azért is örülök ennek a sikernek, mert így legalább van visszacsatolás, s látják labdarúgóim, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Amúgy nem tulajdonítok nagy jelentőséget ennek az eredménynek.
– Lesz-e valamilyen változás a játékosállományban?
– Sikerült megszereznünk Szabó Zoltánt, aki 14 éves korában kikerült Olaszországba, s hazatérésekor a negyedosztályban játszott. Úgy vélem, hogy fog tudni segíteni nekünk a tavaszi szezonban.
– Milyen poszton szerepel?
– Jobboldali irányító középpályás. Rajta kívül szeretnénk még egy-két játékost igazolni, de ha nem sikerül, akkor sem leszünk kétségbeesve.
– A Szekszárd feltámadása után nagyon élessé vált a kiesésért folytatott küzdelem.
– A Kozármisleny az ősszel kiemelkedett a mezőnyből. A többi együttes között nincs nagy különbség, ezek nagyjából hasonló erősségűek. A végeredmény sokszor attól függ, hogy melyik gárdának sikerül az első gólt megszereznie. Úgy vélem, hogy Wittrédi eligazolásával komolyan meggyengült a Kozármisleny, de nem valószínű, hogy veszélyben forog majd az első helyük. A további feljutó pozíció(k)ért viszont óriási harc várható.
– Milyen helyezéssel lennél elégedett?
– Elsősorban a bennmaradással. Nálunk többségében fiatal játékosok vannak, s szeretnénk tovább építeni ezt a csapatot. Az a távlati cél, hogy megerősödjünk, s egy masszív együttest alakítsunk ki, amihez most már adottak az infrastrukturális feltételek is.

Szécsi József