Interjú Fekete Tivadarral a Monori SE vezetőedzőjével

Nem sokkal az őszi szezon vége után edzőt cserélt a Monori SE. Tóth Mihályt Fekete Tivadar váltotta. A korábban a pécsi és ferencvárosi utánpótlásban dolgozó szakemberrel beszélgettünk terveiről és céljairól.

 

– Alig két hete lett a Monori SE vezetőedzője. Miként adódott a lehetőség?
– Miután eljöttem a Ferencvárostól, megkerestek Monorról. Úgy gondolták, hogy velem elérhetőek lesznek az előzetesen kitűzött célok. Amikor igent mondtam a feladatra, akkor már rég elköszöntek Tóth Mihálytól, az előző vezetőedzőtől.
– Mentálisan milyen állapotban vannak a játékosok?
– Már nem voltak edzések, amikor idekerültem, de készítettünk egy speciális állapotfelmérést, mely különböző tesztekből állt. Így már van egy irány, amelyen elindulhatok, de az érdemi munka majd csak január 4-én kezdődik el. Akkor fog majd kiderülni, hogy mi az a szint, amit el tudunk érni.
– Milyen célt tűzött ki a vezetőség, amikor átvette a csapatot?
– Elmondták, hogy a feljutás reményében vágtak neki a bajnoki évnek, s továbbra is ez a cél. Látni kell azonban, hogy elment egy félév, s lemaradásban vagyunk. A célok nem irreálisak, hiszen a hét pont hátrány ledolgozható.
– Korábban a PMFC majd a Ferencváros utánpótlásában dolgozott. Milyen sikerekben volt része?
– Pécsiként a helyi futballban kezdtem el edzői pályámat. Az egészen kicsiktől kezdve a Pécs második csapatáig. Itt is és a Ferencvárosnál is voltak sikereim, pozitív élményeim, bajnoki címeket szereztünk különböző korosztályokban. Annak ellenére, hogy már tizenkettedik éve edzősködöm, újfajta, modern felfogást képviselek. Tény viszont, hogy a felnőtt labdarúgás más, mint az utánpótlás. Itt eredményekben kell gondolkodni, az utánpótlásnál pedig elsősorban a játékosok képzése az elsőrendű szempont. Mindkét egyesület sokat jelent számomra, és büszke vagyok az együtt elért sikerekre.
– Visszatérve a Monorhoz, alkalmasnak érzi a jelenlegi játékosállományt az NB2-be való feljutásra, vagy rendesen hozzá kell nyúlni a tél folyamán?
– Nem szeretnék felelőtlenül véleményt formálni. Ahogy azt már mondtam, a felkészülés kezdetén mindenképpen kell majd egy rövid idő, hogy pontosan lássam a helyzetet. Nem ismerem még kellőképpen a játékosokat. Fel kell mérni, hogy ebben a csapatban az-e a maximum, amit a jelenlegi helyezés tükröz, vagy más okai voltak a rosszabb szereplésnek. Egy biztos, hogy ha a játékosok partnerek lesznek abban, amit képviselni szeretnék, akkor sikeres időszaknak nézünk elébe. Nem tervezek hurrikánszerű felfordulást a csapat körül.
– Négy fordulóval az őszi szezon vége előtt még a harmadik helyen állt a Monor.
– Mielőtt elvállaltam volna a feladatot nagyon sok mindent mérlegre tettem, s tanulmányoztam az együttes helyzetét. Végignéztem a játékosok „pedigréjét”, valamint megtekintettem az elérhető videó felvételeket a mérkőzésekről, stb. Azt láttam, hogy a nyolcadik-kilencedik fordulóig ez a csapat még a második is volt, de valami megtört az utolsó négy-öt meccsen. Különböző pletykákat lehetett hallani, amik engem nem érdekelnek. Most teljesen új fejezetet nyitunk. Egy sikerre orientált közeget akarok kialakítani. Persze a fejemben van egy-két olyan játékos leigazolása, aki még jobbá tudná tenni a csapat minőségét. Elsősorban fiatalokban gondolkodom. Mindig is fiatalpárti voltam, s ez a vezetőség tetszését is elnyerte. Bízom bennük, úgy gondolom, hogy tudom, miként kell őket megfogni, motiválni, felkészíteni arra, ami várhat rájuk. Infrastrukturális szempontból is remekül állunk. A centerpálya mellett van egy nagy műfüves pályánk, valamint egy olyan főépületünk, ahol minden adott ahhoz, hogy nap, mint nap kulturáltan és normálisan lehessen készülni. Emellett rendelkezésre áll uszoda, és wellness is. NB3-as szinten ez tökéletes.
– Hét pont a lemaradásuk a második helyezett Dunaharasztitól, bár elvileg a legjobb harmadik hely is feljutást érhet.
– Azt én kilőném, mert a legjobb harmadik vélhetőleg a Keleti csoportból kerül majd ki. Nem ledolgozhatatlan a hátrány, de az tény, hogy nem fér bele, hogy sokat hibázzunk. Az első fordulóban a Dunaharaszti ellen kezdünk, ami vízválasztó lehet. Az eredményesség mellett azt is szeretném, hogy közönségszórakoztató, jó futballt játsszunk.
– Monor nincs olyan messze az Ön korábbi állomáshelyétől, Ferencvárostól. Lehet valamiféle kapcsolat a két egyesület között?
– Ennyire mélyen még nem mennék bele, de az biztos, hogy az átigazolások során mindenképpen kamatoztatni szeretném a kapcsolatrendszeremet, de ezt nem korlátoznám kimondottan a Ferencvárosra. Bízom benne, hogy aki ismeri a munkásságomat, az nyugodt szívvel kölcsönöz majd olyan játékost, akit jelenleg nem tud használni, s szeretne jó helyre elhelyezni. Nagy a veszélyforrása annak, hogy amikor egy fiatalember az NB1-es csapattól alacsonyabb osztályba kerül, ott már nem ugyanolyan szakmai munkával találkozik, és így nem fog tudni visszakerülni.
– Hogyan zajlik majd a felkészülés? Terveznek-e edzőtábort, s meg van-e már, hogy mely csapatokkal játszanak majd edzőmeccset?
– Január negyedikén kezdünk, hiszen nagyon közel van a bajnoki rajt. Másfél hónapom van arra, hogy versenyképes csapatot rakjak össze. Ezt nem érzem problémának, mert nagyon-nagyon szeretem a kihívásokat. A fokozatosság elve szerint eleinte harmadosztályúakkal, majd később magasabb osztályú csapattal is megütközünk majd. Jó lenne, ha már a legelső tétmérkőzésen mi dominálnánk, s ezért a felkészülési meccseken egy ilyenfajta játékstílust kívánok begyakoroltatni. Olyant szeretnék, amire azt mondják, hogy: Na igen, ez a Monor! Úgy vélem, hogy a bevállalós játék vezethet eredményre.

Szécsi József