Huszty Dániel fájó szívvel távozik Budafokról

– Ha jól tudom 2005-óta az Újbuda, illetve jogutódja a Budafoki MTE labdarúgója voltál. Azt hiszem, hogy a most véget ért szezonnal megkoronáztátok ezt az időszakot. A bajnoki cím mellett a Magyar Kupában is sikerült maradandót alkotnotok. Te miként látod ezt?

– Igen, szerintem bátran kijelenthetjük, hogy minden fronton sikerült kiemelkedőt nyújtanunk még úgy is, hogy tulajdonképpen a játékoskeret alapján a bajnoki cím borítékolható volt.

– Az őszi szezon végén még ötpontos hátrányban voltatok a Szigetszentmiklós mögött, de tavasszal gyakorlatilag nem nagyon hibáztatok. Miben rejlett a csapat ereje?

– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem szerepeltünk rosszul az őszi szezonban sem, csak volt egy csapat, amely majdnem hibátlanul tudott teljesíteni, így előttünk telelt. Aztán produkáltunk egy jó felkészülést, érkeztek a hiányposztokra erősítések és sikerült felülmúlni az első félévet és két döntetlen mellett az összes mérkőzésünket megnyertük. A játékosállomány lehetővé tette és persze az elévülhetetlen háttér, hogy kiemelkedően tejesítsünk, de szerintem a játékosok közötti kapcsolat volt az elsődleges, ami átlendített a holtpontokon és a sok mérkőzésen, amit elég szűkös kerettel tudtunk lehozni.

 

budafok2.jpg

 

– Friss hír, hogy távozol Budafokról. Mi ennek az oka és melyik csapatban folytatod?

– Igen, sajnos mondhatom ezt, távoznom kellett, az okot nem igazan tudom, hiszen a szezon meccseinek több mint 70 százalékán szerepeltem. Csak 7 ember játszott nálam többet a bajnokságban. Az érv a “fiatal szabály” volt, hiszen a másodosztályban szerepeltetni kell a kezdőcsapatban két embert. Úgy néz ki ez pont az én posztomra esett. Jelenleg egy szlovák második ligás csapattal készülök a KFC Komarnoval. A sorsom az elkövetkezendő héten fog rendeződni.

– Érzed még nyomát a néhány éve történt balesetednek? Zavart ez valamelyest a játékban, felkészülésben?

– Hálistennek semmilyen nyomát nem érzem, sőt valamelyest jótékony hatása van. Profibban gondolkodok, élek és készülök fel az edzésekre és meccsekre. Emellett rendkívül sokat edzek külön is a kötelező edzések előtt vagy után.

 

budafok3.jpg

 

– A szlovák labdarúgás másodosztálya semmiképpen nem gyengébb a magyarnál (bár nem ismerem az ottani szisztémát, hány csoport, illetve hány csapat van). Ezt akár előrelépésként is fel lehetne fogni, de gondolom, hogy ezt nagyon nem így akartad. A magyar másodosztályból érkezett megkeresés?

– Nem tartom én sem gyengébbnek, főleg a felkészülési mérkőzéseken látottak alapján, habár ugye messzemenő következtetéseket nem lehet levonni egy-egy ilyen mérkőzésből. Az első osztály 12 csapatos, a második az egycsoportos, és 16 csapat alkotja. A harmadosztály ott is több csoportból áll. Én mindenképp előrelépésnek tekintem, az iram belátásom szerint nagyobb, gyorsabban kell gondolkodni, de főképp a mentalitás az, amely teljesen máshogy működik, mint itthon. Itthonról több NB3as csapat is megkeresett, emellett persze volt, hogy szóba kerültem másodosztályú csapatnál is, de semmi konkrét célirányos megkeresést nem kaptam. Hozzá kell tennem, hogy a pályafutásom elég hosszú szakaszát végig egy klubnál töltöttem el, így nem is biztos, hogy valaki gondolt arra, hogy valaha eljövök Budafokról.

– Az Újbudával, illetve Budafokkal pályára léptél a BLSZ mind a négy osztályában, illetve az NB3-ban. Bármelyik ligában is játszva nagy segítségére voltál a csapatodnak, amelyhez hosszú éveken keresztül hű voltál. Hogyan fogadták távozásodat játékostársaid, illetve a klubhoz közelállók?

– Hát igazság szerint az Újbudát és a Budafokot külön kell választani, ez már nem az a klub és a játékosok sem ugyanazok. Az Újbudából mostanra már tulajdonképpen csak ketten maradtak, a Budafok profi. Régen az Újbuda a saját lehetőségei szerint próbált felépíteni valamit, ami nem más, mint ez a másodosztályú tagság, melynek az alapját vitathatatlanul a 11. kerületi csapat adta meg. Igen, az Újbuda más volt, mindig volt tartalékcsapata, amely lehetővé tette azt, hogy “lemenj” gyakorolni, illetve, hogy egy sérülés után játékba lendülj. Persze volt olyan is, hogy ők szóltak, hogy segítsünk, s akkor szó nélkül egy pluszmérkőzést bevállaltunk. Az Újbuda mindig is a csapategységről és a karakterekről szólt! A csapattársaimmal hálistennek napi rendszerességgel kapcsolatban maradtunk, bátran mondhatom, hogy szinte mindenkivel baráti viszonyba kerültem, hiszen egytől-egyig remek emberekről van szó a pályán belül és kívül is egyaránt. Büszke vagyok rá, hogy megismerhettem őket és velük osztozhattam a sikerekben. Drukkolok nekik, hogy elérjék céljaikat. Ha tehetem, minden meccsre kimegyek és kiszurkolom a győzelmet, amihez az előző szezonban hozzászokhattak a fantasztikus szurkolóink.

Szécsi József