Fogarasi Zoltánnak már hiányzik az edzősködés. Interjú a Cigándi SE volt vezetőedzőjével

Május közepén még a másodosztályba való feljutást ünnepelték a szurkolók Cigándon. Ki gondolta volna ekkor, hogy a sikerek kovácsának tartott vezetőedző már az őszt sem éri meg a Cigándi SE kispadján. Az azóta is csapat nélkül lévő Fogarasi Zoltánnal beszélgettünk.

 

– Mi történt nyáron a feljutás kiharcolása után? Milyen feladatok vártak rátok az NB2 rajtja előtt?

– A feljutást követően meglehetősen rövid szünetet kaptak a játékosok, hiszen az NB2 korai rajtja végett időben el kellett kezdenünk az érdemi munkát. Sajnos a cigándi pálya teljes rekonstrukciója miatt mindig más és más helyen kellett edzenünk, ami azért megnehezítette az edzés tervezését és lebonyolítását is. A legfontosabb feladat azonban a játékoskeret kialakítása volt, ami nem volt zökkenőmentes.

– Hány olyan játékos volt az Nb3-ban szereplő csapatból, amelyik stabilan játszott a másodosztályban?

– A feljutó csapatból meghatározó játékosok távoztak, gondolok itt elsősorban Úr Lászlóra, Albert Istvánra és Fekete Tamásra, ők a magasabb osztályban is alapemberek lettek volna. A többi távozó játékos nem ütötte meg az NB2 szintjét, így próbáltunk minőségben is igazolni, ami felemásan sikerült. Éppen ezért a feljutó csapatból 4-5 játékos tudott stabilan játszani, ami azért nem rossz arány!

– Úgy tűnik, hogy jó nagy szakadék tátong az NB2 és az NB3 között. Elsősorban ez mely tényezőkben csúcsosodik ki?

– Ha magát a két bajnokságot nézzük, akkor szervezettségben és játékgyorsaságban nagy a különbség, de ha egy feljutó csapat felveszi a másodosztály ritmusát, akkor ez a különbség eltűnik. A frissen feljutott csapatok közül talán csak a SZEOL lóg ki a mezőnyből, a többiek viszont abszolút jól illeszkedtek be a bajnokságba. Elég, ha csak a Mosonmagyaróvár remek szereplésére gondolok. Egyébként a mérkőzések nagyobb többségére ráfogható, hogy az első gólt szerző csapat általában eredményesen tudja befejezni a mérkőzést.

– Ha jól tudom, mindössze hat mérkőzésen ülhettél az NB2-ben a kispadon. Négy vereség mellett egy győzelmet és egy döntetlent értetek el, de hátra volt még harminckét meccs…

– Sajnos nem sok türelmet kaptam a vezetőségtől, pedig a kiválóan szereplő Balmazújváros legyőzése is mutatta, hogy nagy bravúrokra képes a csapat, amit később is bizonyított. Mivel egy újonc csapat elsődleges célja csakis a bennmaradás lehet, ez viszont nem 6 meccs alatt dől el, így kijelenthetem, hogy a vezetőség esélyt sem adott a bizonyításra. Ráadásul két meccsen igen korán emberhátrányba kerültünk, így a szereplésünk megítélése hat mérkőzés alatt semmilyen formában sem volt tekinthető mérvadónak. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy egy edző mellett nem akkor kell kiállni, amikor sikert sikerre halmoz és feljuttat egy csapatot, hanem akkor kell a vezetőség bizalmáról biztosítani, amikor nem úgy megy a szekér. Na ez a bizalom hiányzott nagyon! Ráadásul még ultimátumot sem kaptam, a Soroksár meccs után szerdáról csütörtökre megköszönték a munkámat. Mindezt úgy, hogy 20.-ként is csupán 5 pontra voltunk a harmadiktól. Megalapozatlannak és elkapkodottnak éreztem a döntést akkor is és most utólag is. Csalódottságom ellenére is azt gondolom, hogy az irányításommal is képesek lettünk volna a bennmaradást kivívni, mert ez a csapat meccsről-meccsre jobb és összeszokottabb lett, ráadásul a minőségi munkára és a sikerre is éhes játékosok alkotják. De abban is biztos vagyok, hogy Szénay Péter vezetésével is meglesz a bennmaradás, aki remek szakember, ráadásul az utolsó pillanatig küzdött azért, hogy a klubnál maradjak. Furcsálltam is, hogy szakmai igazgatóként nem vették figyelembe az ő elképzeléseit ebben a témában.

– Mi a véleményed arról, hogy a nyáron feljutott hét csapatból négynél (Nyíregyháza, Cegléd, Cigánd, SZEOL) viszonylag elég hamar edzőváltás történt?

– Nem ismerem, illetve csak sejtéseim vannak a többi csapat céljairól, így nehéz véleményt formálni ezekről a váltásokról, hiszen a klubok belügyeiről nincs információm. Valószínű – mint talán az én esetemben is ez feltételezhető -, hogy a klubvezetők veszélyben érezték a célokat és ezért váltottak.

– Lenne-e olyan dolog, amit másképp csinálnál?

– Új szakmai stábbal kezdenék. Már nyáron pályaedzőt akartam váltani, nem tettem meg, ezt utólag is bánom, mert úgy éreztem, hogy egy hajóban ülünk, de két irányba evezünk. Ő annak ellenére maradt a klubnál, hogy én hoztam Cigándra! Azt hiszem, ez sok mindent elárul arról, hogy miért is akartam mást segítőnek. Szakmailag a nehézségek ellenére is igyekeztünk profivá válni, de természetesen voltak hibák, amelyekből leszűrtem a konzekvenciákat. Egy biztos, minden másabb és otthonosabb lett volna, ha a korábbi remek sikereink színhelyén, Cigándon tudtunk volna edzeni és a hazai meccseket játszani.

– Mi volt a legpozitívabb élményed a másodosztályban?

– Első évem volt vezetőedzőként a másodosztályban, aminek minden percét élveztem a rövidsége ellenére is. Soha nem fogom elfelejteni az első győzelmünket sem, mint ahogy az osztály szervezettsége, profi szelleme is magával ragadott.

– Mit ajánlanál a másodosztályba igyekvő együtteseknek? Mire figyeljenek oda?

– Ha minden feltétele megvan az osztályváltásnak, akkor ne hezitáljanak, vágjanak bele bátran, nem fogják megbánni, mert a szellemisége valóban professzionális. Szép, kulturált létesítmények, remek és erős csapatok, kiegyensúlyozott mezőny, nincs előre lefutott mérkőzés. Ez a mai magyar NB2.

– Jelenleg mivel foglalkozol? Szeretnél-e visszatérni a labdarúgásba?

– Jelenleg a vállalkozásaimat egyengetem és jóval több időt töltök a családommal és Janka lányommal, akit 8 éves kora ellenére igen tehetséges úszónak tartanak. Természetesen a feltöltődés mellett képben vagyok a napi aktualitásokkal is, hiszen hétvégenként járom az NB-s mérkőzéseket, valamint gőzerővel készülök a következő pro licences tanfolyam felvételijére, amivel el is árultam, hogy nagyon szeretnék minél előbb visszakerülni a foci vérkeringésébe. Azt hiszem, hogy a 10,5 éves megszakítás nélküli, inkább sikeresnek mondható edzősködésem után jól jött egy kis pihenő, de most már hiányzik a foci, úgyhogy nyitott vagyok újra a nagy kihívásokkal járó feladatok megvalósítására.

 Szécsi József