Először nyert a Tatabánya. A csapat egyik tagját, a még csak 18 éves Árvai Dánielt kérdeztük a mérkőzéssel kapcsolatban

Az ötödik forduló után tulajdonos váltás történt, az akkor a bajnokság 16. helyén álló, s mindössze 1 ponttal rendelkező Tatabányánál. A csapat vezetőedzője Bruno Giordano lett, aki annakidején a Lazio klasszisa volt, 1978 és 1985 között 13-szor szerepelt az olasz válogatottban. Később a Napoliban is játszott, 1992-ig tartó játékos-pályafutása óta edzőként megfordult a Messinánál és a Pisánál is, legutóbb az Ascolit irányította.

Ezzel egyidejűleg több mint tíz, többségében külföldi (olasz, spanyol, argentin, szlovák) új játékos érkezett a Tatabányához. Közülük a legnagyobb fogás Tommaso Rocchi, háromszoros olasz válogatott csatár, aki korábban a Lazióban és az Interben is játszott, de a 31 éves 17-szeres szlovák válogatott Kamil Kopunek is komoly erősítésnek tűnt.

A változásokat követően sem ment jobban a bányászcsapatnak, hiszen a kilencedik forduló után is mindössze két ponttal rendelkeztek, s nem sikerült elmozdulniuk a 16. helyről. Szombaton az utolsó helyezett Csornai SE látogatott Tatabányára. A győztes csapat egyik tagját, a még csak 18 éves Árvai Dánielt kérdeztük a mérkőzéssel kapcsolatban.

 

arva-dani.jpg

 

– Végre megszereztétek első győzelmeteket. Milyen volt a mérkőzés hangulata?
– Nagyon megérdemelte a csapat ezt a győzelmet. Rengeteget dolgoztunk érte. A legtöbben sajnos azonnal eredményeket vártak, ami a nagy hírverés miatt nem meglepetés, de nem lehet csapatot építeni 1-2 hét alatt, jöhetnek akárkik akárhonnan. Az első meccsek heteiben naponta jöttek-mentek a játékosok. Mi Magyarok sem tudtuk mi vár ránk. A változáshoz idő kell, és úgy érzem kezd összeérni a brigád. A győzelem nagyon kellett, ennek megfelelően a hangulat feszült volt, de hatalmas megkönnyebbülés, hogy végre nyerni tudtunk.
– A mérkőzés 11. percében ellenfeletek szerezte meg a vezetést. Az első félóra vége felé sikerült egyenlítenetek, majd alig több mint húsz perccel a meccs befejezése előtt másodszor is a Csorna hálójába találtatok, s kisvártatva a győzelmet is bebiztosítottátok. Mely csapatnak volt több helyzete, s milyen színvonalú volt a találkozó?
– Én úgy éreztem végig mi domináltunk. Egy hátul történt hibát használt ki az ellenfél a gólnál, utána görcsösen és idegesen kezdtünk játszani, de szerencsére betaláltunk és ez sokat segített. A második félidőre teljesen az ellenfél felé nőttünk, több helyzetet is kialakítottunk és ez meghozta a várva várt győzelmet.

– Giordano mester mennyire volt elégedett a teljesítményeddel, s milyen a kapcsolatod a Tatabányához újonnan érkezett játékosokkal, szakemberekkel?
– A Mester az egész csapatnak gratulált, különösebb elemzés nem volt. Úgy érzem az első félidőben mehetett volna jobban is a játék, de remélem meg tudtam győzni arról, hogy helyem van itt és továbbra is lehetőséget biztosít. Az új játékosokkal angolul beszélgetünk. Nagyon jófejek már az első perctől kezdve és a pályán is csak segítjük egymást, de persze még megvannak a “klikkek” a Magyarok és a Külföldiek között. Biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben változni fog.
– Tizennégy pont a lemaradásotok, látsz-e még esélyt arra, hogy a bajnokság végén feljutó helyen végeztek?
– Nagyon hosszú még a szezon, a barátnőm atlétika edzője Henyecz László mondta és nagyon tetszett, “mindig csak azon a hídon kell átmennünk ami előttünk van.” Jelenleg a jövő heti győzelem a fő, nem bocsátkoznék jóslásokba.

Szécsi József