Előrelépett a Dunaharaszti az őszhöz képest, s ez ki fog jönni eredményekben is. Interjú Króner Péterrel

kroner.jpg

 

– Mennyire vagy elégedett a csapat eddigi tavaszi szezonbeli szereplésével?
– Összességében nem vagyok elégedett. Volt két olyan mérkőzésünk, a Dabas-Gyón és a Hódmezővásárhely ellen, amelyek közül az egyiket meg kellett volna nyernünk, a másikon meg legalább döntetlent érhettünk volna el. Ez lett volna a realitás. Nem sikerült, úgy gondolom, hogy akkor lennék elégedett, ha 3-4 ponttal többel rendelkeznénk. Valamit nem csinálunk jól, s a szerencse sem áll mellénk. Van hátra még kilenc forduló, hogy megszerezzük az egyik bennmaradó helyet. Olyan mérkőzések, ki-ki meccsek jönnek, amikor a saját kezünkben lesz a sorsunk. Ezeket meg kell nyernünk, s akkor nem lesz gond a bennmaradással.
– Milyen volt a Dunaújváros elleni mérkőzés? Volt esélyetek a pontszerzésre?
– Előzetesen feltérképeztem őket. Nagyjából tudtam, hogy mit csinálnak. A meccsünk előtt sorozatban három vereséget szenvedtek el, ami nem volt jó a mi szempontunkból. Eléggé fel voltak paprikázva. Nálunk voltak sérültek és eltiltottak is. Előre tudtam, hogy mivel magas játékosaik vannak, így a pontrúgásaik veszélyesek lesznek, s ez be is következett, hiszen két gólt kaptunk ilyen szituációból. Annak ellenére, hogy egy félidőt kiállítás miatt létszámfölényben játszottunk, nem tudtunk helyzetbe kerülni. Hiába küzdöttünk, hiányzott az a minőségi plusz, amivel egy mérkőzést meg lehet nyerni.
– Mi a véleményed arról, hogy 5+1 csapat kiesik majd a bajnokság végén?
– Bohózat, ami történik. Tavaly 3 csapat is fel tudott jutni egy csoportból az NB2-be, most csak egy. Felemelték 20-ra az NB2 létszámát, aztán meg felvetődött, hogy csökkentenék. Ezek nem megalapozott döntések. Az elmúlt másfél évben teljesen megváltozott az NB3. Most már 8-9 olyan profi csapat van, amelynek játékosai csak a labdarúgásból élnek, csak ezzel foglalkoznak. Komoly edzői stábbal és komoly lehetőségekkel. Amelyik együttes ezt nem tudja megteremteni, az szenved, és megpróbál bennmaradni valamilyen formában. Látom, hogy más csoportokban is pl. BKV Előre, ESMTK, Hatvan, Diósd, amelyek nagy NB3-as múlttal rendelkeznek, s beállították úgy a klubjukat, hogy olyan játékosokat alkalmaznak, akik munka, illetve iskola mellett futballoznak (mi is idetartozunk), nem tudják tartani a lépést a profi feltételek mellett működő együttesekkel, s fennáll a veszélye, hogy kiesnek.
– Ugyanakkor itt vannak a tartalék együttesek, amelyeknek a megítélése sok vitát kavar. A Ferencváros évvégén megszünteti a második csapatát. Látjuk azt, hogy az Újpestnél is problémák vannak ebből kifolyólag, bár ki tudja, lehet, hogy elindulnak majd a BLSZ1-ben. Véleményem szerint úgy is megoldható lehetne a létszámcsökkentés, hogy kivennénk innen a tartalék együtteseket, lehetne csinálni számukra egy külön bajnokságot. Szerintem logikus lenne. Volt már ilyen.
– Én is azt gondolom, de mindig van egy olyan lobbi kör, amelynek valamilyen érdeke fűződik a jelenlegi helyzet fenntartásához. A Békéscsaba második csapata tök kieső volt, s valaki észbekapott, négy fordulóval az őszi szezon vége előtt, hogy bent kéne maradni, mert elvesztenék a harminc millió forintot. Most az első együttes átenged játékosokat, s azóta teljesen másmilyen a Békéscsaba. Ezek a csapatok, említhetem még a Paksot is, van olyan mérkőzés, hogy tíz játékost is visszaadnak úgy, hogy teljes mértékben meg tudják fordítani a bajnokság menetét. Ezek nem egyenlő feltételek. Beszélhetnénk most a Ferencvárosról is. Olyan összegből csinálják a második csapatot, amiről mi csak álmodni merünk. Az edzői teamtől kezdve a lehetőségekig teljesen más feltételekkel rendelkeznek, mint mi. Én is úgy gondolnám, hogy meg lehetne ezt a keretszűkítést úgy is oldani, hogy az NB1-es csapatok tartalékjai játsszanak inkább egy külön bajnokságban. Ez nem fair így, hogy az egyik csak gondol egyet. A Fradi ott volt a dobogón, még velünk játszottak egyet, ki voltak hegyezve, tényleg jó játékosok, s amint eldőlt, hogy az évvégétől megszűnnek, sorozatban vereséget szenvedtek. Irreálissá teszik a bajnokságot, úgy ahogy a Békéscsaba is. Valahova elküldték az ificsapatot, rúg egy négyest nekik a Mórahalom. Mi meg lementünk hozzájuk, s telivoltak az első csapatból küldött játékosokkal.
– Van arra vonatkozóan vészforgatókönyv, hogy abban az esetben, ha búcsúznotok kellene az NB3-tól, mi lenne Dunaharaszti labdarúgásával? A Pest megyei bajnokság az egyik legerősebb az országban. Onnan aztán nagyon nehéz lenne visszakerülni.
– Ebben nem gondolkodunk még. Mi a bennmaradásban bízunk. Ugyan egy-egy góllal most is kikapunk, de az őszhöz képest előreléptünk abban, hogy már ezekkel a csapatokkal pariban tudunk lenni. Most ugye a Dunaújvárossal, de a múlt héten a Szigetszentmiklóstól is csak egy öngóllal kaptunk ki. Ezekkel az együttesekkel most már le tudunk játszani egy-egy olyan meccset, ami ősszel még nem sikerült. A Dabas-Gyón ellen öt százszázalékos helyzetből nem tudtunk gólt rúgni, s végül kikaptunk. Dominálni tudtunk a Hódmezővásárhely ellen is. Azt gondolom, hogy valamit előreléptünk az őszhöz képest, s ha ezt továbbfolytatjuk, akkor ez ki fog jönni eredményben is.

Szécsi József