Bata Csongor holtversenyben vezeti a góllövőlistát

Idegenben is magabiztosan nyerte a Komló a Szentlőrinc elleni mérkőzést. A bányászcsapat újoncként is csaknem dobogós helyen áll a bajnokságban. Bata Csongort kérdeztük a csapat sikereiről.

 

bata-csongor1.jpg

 

– Az első félidőben háromgólos előnyre tettetek szert, a másodikban kaptatok egy gólt, valamint emberhátrányba is kerültetek. Veszélyben forgott a győzelmetek?

– Az első félidőben minden úgy alakult, ahogy elterveztük, fölényben futballoztunk. A második félidőben viszonylag korán gólt kaptunk, magunkra engedtük a Szentlőrincet, 1-3-nál Korbuly Ákosnak volt egy gólvonalról kimentett labdája, ha az bemegy, akkor nehéz lett volna a meccs vége, de gyakorlatilag az egész mérkőzésen azt éreztem, hogy nem forog veszélyben a győzelmünk.

– Tizenhárom góllal holtversenyben az élen állsz a góllövőlistán. Az elmúlt bajnokságban huszonkilenc meccsen nyolcig jutottál, igaz, hogy az a SZEOL-nál volt. Minek köszönhető az előrelépés?

– Több tényező is közrejátszik abban, hogy eredményesebb vagyok az idei szezonban, mint a SZEOL-ban. Szegeden előfordult, hogy jobb vagy bal szélen számítottak rám, míg Komlón befejező csatárként az igazi posztomon játszhatok. Másként veszek részt a labdakihozatalban, valamint a védekezésben is minimális feladatom van, így sokkal több energiám marad a gólszerzésre.

– Januárban leszel huszonhárom éves. A legjobb korban vagy, egy ilyen gólerős támadóra valószínű, hogy magasabb osztályban lévő csapatok is felfigyeltek már. Hogyan érzed magad Komlón?

– Jól érzem magam a komlói csapatban, természetesen szeretnék idővel NB1-ben szerepelni, minden egyes nap ezért dolgozom, de most nem foglalkozom a jövővel, még van egy meccsünk a Szekszárd ellen, most csak arra koncentrálok.

– Három ponttal vagytok lemaradva a már biztos feljutó második helytől, szerepel célként a másodosztályba való felkerülés?

– Nyáron a biztos bent maradás volt kitűzve, de mivel így szerepelünk, valószínűleg elgondolkodnak rajta a klubnál, hogy komolyabb terveket szövögessünk.

 

Szécsi József