Az elsőszámú szempont, hogy a mag maradjon meg. Interjú Limperger Zsolttal az Érdi VSE vezetőedzőjével

Fotó: Balogh István

limperger-zsolt---.jpg

Mint ismert, az Érdi VSE ezüstérmesként végzett a Nyugati csoportban. A www.érdi-vse.hu a vezetőedzőt, Limperger Zsoltot kérdezte a mögöttünk hagyott idényről.

Az Érdi VSE 32 találkozón 70-szer volt eredményes, s 36 gólt kapott. Ezen mutatók közül előbbi a második legtöbb az ETO FC Győr mögött, míg utóbbi csupán az ötödik, a Rába-partiak, a Kaposvár, a Csorna és a kilencedik Csepel mögött, amely úgy zárt nullás gólaránnyal, hogy 35-ször vették be kapuját. Az érdiek gólkirálya Melczer Vilmos lett 17 góllal, mellyel a bajnokságban második lett a kaposvári Hujber Tamás mögött.

Limperger Zsolték hat vereség és három döntetlen mellett 23-szor hagyták el győztesen a játékteret. A bajnokság élére az ötödik fordulóban kerültek, amikor ötből öt meccsel álltak, s ez egészen a 25. fordulóig kitartott, amikor a Tatabánya FC kizárása miatt elmaradt mérkőzésen előzött az ETO.

Érdekesség, hogy az Érdi VSE legrosszabb pozíciója az ötödik hely volt a tabellán, még az első forduló után, a Diósd elleni 2–0-s siker miatt. Az ajkai 3–1-es sikerrel a harmadik hely következett. Innentől kezdve már nem volt egyszer sem a másodiknál rosszabb helyen a csapat.

 

– Volt egyszer egy ősz és volt egyszer egy tavasz. Előbbit milyennek értékeled, így, hogy már tudod, hogy ezüstérmes lett a csapat?

– Én nem biztos, hogy kettébontanám a bajnokságot, mert sem ősszel, sem tavasszal nem vallottunk szégyent. Voltak nehézségeink a tavasz elején, eltiltottak, sérültek. Az eleje kicsit nehézkes volt, de utána, ami negatívumot lehet felírni a komáromi vereség, ezen kívül ugyanazzal a mentalitással játszottunk tavasszal, mint ősszel. Más kérdés, hogy akkor még nem figyeltek ránk annyira az ellenfelek, emiatt „picit” könnyebb volt.

– Kijelenthetjük, hogy az Érdi VSE volt az NB III Nyugati csoportjának meglepetéscsapata. De azt is kijelenthetjük, hogy jövőre a riválisoknak még komolyabban kell számolni az érdi labdarúgókkal.

– Nem szeretnénk visszalépni. Ami azt jelenti, hogy ha esetleg harmadikak vagyunk, de ezt a játékot játsszuk, illetve ilyen eredményesek leszünk, akkor jó úton leszünk. Hosszú lesz a bajnokság, bármi előfordulhat. Ha egy-két minőségi játékossal kiegészülünk, mindenképp ott tudunk lenni az élmezőnyben.

– Ahogy említetted, egy-két minőségi játékos érkezik, hiszen Gyurácz Bálint és Palásthy Norbert távozik. De ahogy látjuk, nincs arra szükség, hogy nagy változások legyenek a keretben.

– Hogy lehessen hozni több játékost, ahhoz el kellene küldeni. Úgy gondolom, ezek a srácok nem is érdemlik meg – az érzelmeket nem szabad belevinni az edzői szakmába –, de elsősorban ők saját maguknak köszönhetik meg, hogy itt maradnak.

– Mindenki mondja, hogy az eredményesség annak köszönhető, hogy nagybetűs CSAPAT-ként tudtatok működni, egy nagyon jó közösséggel.

– Mi egy fekete ló voltunk. Sokan nem számoltak velünk ősszel. Azt viszont ki kell emelni, hogy tavaly nyáron minőségi játékosok érkeztek hozzánk, gondolok itt Bozsoki Imrére, Melczer Vilmosra, Tárkányi Gergőre, Németh Gáborra. Ők hamar beilleszkedtek, hasznosak voltak saját posztjukon. A tavalyi bajnokságból hiányzott belőlünk az a pici plusz, amit ezek a játékosok hozzá tudták tenni. De azt kell kiemelni, hogy volt egy nagyon jó mag, ennek ötvözete miatt zártunk ilyen jó idényt.

– A tavaszt nehézkesen kezdtük, télen Csizmadia Zoltán távozott, voltak eltiltottjaink, sérültjeink, Koós Gábornak pedig kellett néhány meccs a beilleszkedéshez.

– Azt megéreztük, hogy elment a Zoli. Ő egy olyan stílusú játékos, amilyen nem nagyon van az NB III-ban. Gabi pedig kevés játékból jött, elsősorban csatárnak hoztuk, de aztán úgy láttam, hogy ő hátrébb hasznosabb tud lenni. Fél év távlatában pedig azt tudom mondani, hogy hasznosabb is, de neki még mindig van játékhiányossága. A hozzáállása és mentalitása miatt viszont abszolút hozzánk való.

– Mennyire van az átigazolási időszakban választási lehetőséged? Nem tudjuk felvenni a versenyt egy NB I-es, NB II-es csapattal, de ahogy látom, lehet akármennyire ügyes egy játékos, a mentalitás legalább annyira fontos.

– Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy játékost hogyan fogad az öltöző. Ennek, illetve a képzettségnek és a hozzáállásnak az ötvözetéből kerülhet ki nálam egy olyan játékos, aki szóba kerülhet.

– Akkor ezek szerint igazol a csapat?

– Bízom benne, hogy sikerül. Nem csak rajtunk múlik, de valakit minden bizonnyal igazolunk. Mindenáron, csak azért, hogy a két távozó játékost pótoljuk, nem igazolunk. Megpróbálunk minőségi, hasznos játékost ide hozni.

– A jövőben miben kell fejlődni? Ez egy komplett társaság. Esetleg mélyíteni kell a keretet?

– Az elsőszámú szempont, hogy a mag maradjon meg, ne „rabolják el” őket, de ezzel is számolni kell, illetve a támadószekció teljesítménye ne legyen ilyen hullámzó, mint amilyen volt tavasszal. Ha ez kiegyenesedik egy magasabb szinten, akkor ebben is sokat tudunk fejlődni.

– Tudjuk, hogy jövőre tizenhat csapatos lesz a bajnokság, az első helyezett jut fel, az utolsó kettő és a három csoport legrosszabb harmadikja esik ki. A vezetőség kicsit később tűzi ki hivatalosan a következő évad céljait, de ha ezen az úton halad a csapat, akkor mik lehetnek a reális elvárások?

– Ezt nem csak én döntöm el. Jelen pillanatban úgy állunk, hogy az első hatba, első négybe kerülés lehet a cél. Idén is az első nyolc volt, de vagy elsők, vagy másodikak voltunk. Ezek a fiúk olyan mentalitásúak, hogy ha az első négy lett volna a vezetőség által kitűzött cél, akkor is így szerepeltek volna, de akkor is, ha csak a bennmaradás. Ez mindenképpen pozitív a jövőre nézve.