A Tarr Andráshida SC ragyogóan helytállt az ősszel, bebizonyítva azt, hogy ennek a csapatnak helye van a harmadosztályban. Sajnos a téli szünetben rossz híreket lehetett hallani az egyesület anyagi helyzete felől. Dobos Sándor vezetőedző válaszolt kérdéseimre.
Fotó: zaol.hu
– Zala megye bajnokaként újoncok a harmadosztályban. Az hogy a nyolcadik helyen vonulhattak téli pihenőre mindenképpen pozitív meglepetésnek számít. Milyen célokkal vágtak neki az NB3-nak és ezek alapján hogyan értékeli a csapat őszi teljesítményét?
– A célunk a biztos bennmaradás volt, és most is az. Nem lehettek vérmesebb reményeink, hiszen tisztában voltunk és vagyunk anyagi lehetőségeinkkel. Nagyon erős a mezőny. A csoportunkban található több szebb napokat látott csapat, és még több az olyan egyesület, akik óriási erőket mozgósítanak a majdani NB2–es tagság reményében. Ez a mezőny még kiegészül az NB1-es mezőny második csapataival, akik közül szerintem mi kifogtuk a négy talán legjobbat, de biztosan azokat, akik nagyon komolyan veszik ezt a bajnokságot. Ezek alapján azt hiszem tisztességgel helytálltunk, a fiúk nagyszerűen teljesítettek, nemkülönben a vezetőink.
– Ha az utolsó két mérkőzésüket nem veszítik el, akkor csaknem feljutó helyen állnának. Több igazán neves együttes is van a mezőnyben, melyik mérkőzésre emlékszik vissza a legszívesebben?
– Sajnos az utolsó három-négy mérkőzésen már nagyban hátráltattak bennünket a sérülések és eltiltások, emiatt sem voltunk már annyira stabilak, mint az ezt megelőző fordulókban. Lélektanilag fontos volt a Puskás Akadémia elleni mérkőzés, és talán az Érd elleni győzelem volt emlékezetes, mert egy nagyon jó mérkőzésen sérülések hátráltattak bennünket, de ennek ellenére sikerült kivívni a győzelmet. Nagy árat fizettünk érte, csapatunk egyik meghatározó tagja, Kovács György dőlt ki hosszú időre, és sárgalapokat is többet begyűjtöttünk, amelyek a következő mérkőzéseken hátráltattak bennünket.
– Mely játékosok teljesítményével volt a leginkább elégedett?
– A keretünk teljesített jól, de a védelemben a csapatkapitányunk Török Tamás ismét magas szinten játszott. Szegleti Gergely, Horváth Tamás és a már említett Kovács György is meghatározó ember volt, nemkülönben elöl Tóth László. Major Máté, Polarecki Roland, Mavoló Paoló a kezdeti nehézségek után jó formába lendültek.
– A sajtóból úgy értesültem, hogy a jó szereplés dacára, nem igazán vannak támogatóik, s így nehéz előteremteniük a harmadosztályhoz szükséges pénzösszegeket. Jelenleg hogy áll a helyzet?
– Sajnos a hírek igazak, nehéz helyzetben voltunk és talán most még nehezebbe kerülünk. Költségcsökkentést kell végrehajtani.
– Lesz-e változás a játékosállományban, vannak-e már érkezők, illetve távozók?
– Távozóink lesznek, Major Máté, Polareczki Roland, Mavoló Paoló, Rohonczi Ákos, Osbáth Balázs más egyesületnél folytatja pályafutását. Új igazolásokban nem gondolkodhattam, hiszen nincs rá lehetőségünk.
– Hogy halad a felkészülés, mik az eddigi tapasztalatai?
– A keretünk kiegészül, immár teljes jogú tagként, az ősszel már előregondolkodás miatt velünk készülő ifjúsági korú játékosainkkal. A keret, mint mindig tisztességgel teszi a dolgát, szorgalmasan készül. A morál úgy gondolom, rendben van, fizikálisan fel fogunk készülni, az eligazolókkal elveszett rutint pedig fegyelemmel és szervezettséggel akarjuk pótolni.
– Milyen eredménnyel lenne elégedett a bajnokság végén?
– Ismét át kell alakítani csapatot, amiben előfordulhatnak nehezebb periódusok is, de bízom a játékosaimban és bízom az egyesület összetartó erejében. Sokszor voltunk már nehéz helyzetben, de mindig megoldottuk. Az ehhez hasonló időkben a túlélés az eredmény. Számszerűen, ha első tízben lennénk, az olyan lenne, mintha bajnokságot nyernénk.
Szécsi József