A 19 éves Tamás Dávid bajnok lett a Monorral, de nem tart a csapattal a másodosztályba

Az elmúlt években tervszerű és remek szakmai munka folyt Monoron. A bajnoki aranyérmen túl tehetséges fiatal játékosokat is sikerült kinevelniük.

Fotók: Monori SE

– Egészen fiatalon kerültél a Monor csapatához. Melyek voltak azok a dolgok, amelyekben az itt eltöltött idő alatt leginkább fejlődni tudtál?

– Igen, 16 éves voltam mikor Monorra szerződtem és egy teljesen más világba csöppentem az utánpótlás csapatokhoz képest. Idő kellett ahhoz, hogy felvegyem a ritmust a felnőtt játékosokkal, mind a fizikális, mind a mentális dolgokban, de ez a kihívás szolgálta leginkább a fejlődésemet. Az itt töltött idő alatt sokkal érettebb lettem, akárcsak a játékom.

– Mely szakembereknek köszönhetsz a legtöbbet, és miért?

– Sok jó edzővel volt már szerencsém együtt dolgozni és mindegyiküktől el tudtam lesni néhány dolgot, de ha ki kell emelnem valakit, akkor az Horváth Dávid lenne. Ő egyengette a kezdetektől a monori pályafutásom, eleinte még utánpótlás edzőként és csapattársként, később pedig az ő kezei alatt lettem felnőtt játékos.

– Az elmúlt bajnoki évben viszonylag kevés játéklehetőséget kaptál a felnőtt csapatban, mi volt ennek az oka?

– Erre a szezonra, egy olyan erős keret állt össze Monoron, ami nem csak a Keleti csoportból, de az egész NB3-as mezőnyből kiemelkedik. A saját posztomon tapasztalt, minőségi játékosok szerepeltek hétről-hétre remekül, ezenkívül a komolyabb sérülések és az eltiltások is elkerültek minket, így nem volt ok a csapat megbontására.

– Elsősorban mely poszton jutottál szóhoz?

– Amikor játéklehetőséghez jutottam, belső, de az elmúlt szezonoktól eltérően most inkább támadó középpályásként számítottak rám.

– Veretlenül lettetek bajnokok. Miként értékeled ezt a bajnoki évet?

– Ez az év tényleg fantasztikus volt az egész csapat számára. Szerettem volna többet hozzátenni a sikerhez, de ez semmit nem von le abból, hogy életemben először lettem bajnok nagypályás bajnokságban az adott csapatommal. Az pedig csak a ráadás, hogy mindezt veretlenül tudtuk elérni. 

– Úgy tudom, hogy nem tartasz a csapattal a másodosztályba. Hogyan tovább?

– Így igaz, 3 év után távozom Monorról. Mindenképpen az NB 3-ban szeretném folytatni, van is 1-2 lehetőségem, de még semmi sincs eldöntve.

– Játékosként mik az erényeid?

– Konkrét erényt nem emelnék ki, igyekszem a pálya minden részén megfelelni. A célom, hogy univerzális középpályás legyek. Ha mégis ki kell emelnem valamit, akkor talán azt mondanám, hogy bár ballábas játékosként tartanak nyilván, a jobbost sem csak támaszkodásra használom.

– Mely csapatnak szurkolsz a labdarúgó világbajnokságon és van-e játékos példaképed?

– Nincs konkrét favoritom, ha választanom kéne, akkor Belgiumtól vagy Angliától várnék a sok sikertelen torna után most valami nagyobb eredményt. Frank Lampard volt az én kedvenc játékosom, a kreativitása, a látása a pályán és hogy középpályásként rendkívül gólérzékeny, ez mindig lenyűgözött.

Szécsi József

Be the first to comment

Leave a Reply