Lőtávolban van a PMFC a céljaihoz képest. Interjú Márton Gáborral

Fotó: www.pmfc.hu

 

– Négy forduló után három pontja volt a PMFC-nek, s közben robbant a bomba, hogy az Önkormányzat megvonta az anyagi támogatást a labdarúgócsapattól. Ekkor számomra úgy tűnt, hogy egy jóidőre ismét el lehet temetni a pécsi focit. Fentiek ellenére ezt követően sorozatban nyertétek a meccseket, s végül úgy vonulhattatok pihenőre, hogy az éllovas Dunaújvároshoz képest, mindössze két pont a hátrányotok, s egy jó tavaszi szerepléssel akár a feljutás is meglehet. Te miként látod az első félévben történteket?

– Az indulás nem volt optimális, semmilyen szempontból. Láttuk, hogy nincs teljesen rendben minden, de hál’ istennek a csapat megmakacsolta magát, összeálltak és dafkéból elkezdtek nyerni. Bíztunk benne, hogy rendeződik a helyzet és egy ilyen nagy múltú, tradicionális klubot, egy ekkora város futballcsapatát nem lehet csak úgy eltörölni a föld színéről. Örülünk neki, hogy a játékosok így reagáltak ezekre a körülményekre. Ha nem így lett volna, most nem lenne miről beszélni. Ha több pontvesztés, vagy vereség csúszott volna be, akkor most nagy lenne a lemaradásunk és nem lenne reális esélyünk a feljutásra. Ha azt vesszük, hogy egyik rivális csapatunknak sem kellett ilyen akadályokkal megküzdenie, akkor elmondhatjuk, az együttes kiválóan teljesített. Abszolút lőtávolban vagyunk a célunkhoz képest, ami nem más, mint az aranyérem és a másodosztályú szereplés.

– A legtöbb gólt rúgtátok, s a legkevesebbet kaptátok, mindamellett gyakran elhangzott a vád, hogy a játékvezetők rengeteg 11-est ítélnek meg a javatokra, s ennek is köszönhető a sikeres szereplésetek. Összesen hány büntetőt kaptatok és mi a véleményed e tekintetben?

– A pontos számot nem tudom, de talán nem is ez a lényeg. Nem tudom, ki fogalmazza meg ezeket a vádakat, de úgy gondolom, nem sportszerű ilyenekkel foglalkozni. Pláne úgy, hogy valaki hall valahol valamit és utána arra reagál. Aki látta a mérkőzéseinket, az nem csodálkozik azon, hogy mennyi tizenegyest kapunk, ugyanis rendkívül sokat vagyunk az ellenfél tizenhatosán belül. Az ember nyilván mindig elfogult a saját csapatával szemben, de több jogos büntetőt nem kaptunk meg, mint ahány véleményes szituációban a tizenegyespontra mutatott a játékvezető a javunkra. Ugyanakkor nem gondolom, hogy a tizenegyes ajándék lenne. Ha valaki látja a meccseinket, biztos, hogy nem ez lenne a véleménye. Teljesen megérdemelten rúghatjuk ezeket a büntetőket, inkább hiányérzetem van abban, hogy néhányszor azért nem fúj a játékvezető a sípjába, mert korábban ezt már megtette. Persze előfordult olyan is, amire én is azt mondtam, hogy ez súrolja a kategóriát, de ebből volt kevesebb. Fontos azonban kiemelni, hogy így is volt olyan meccs, ahol azért veszítettünk pontot, pontokat, mert nem kaptunk meg egy-egy jogos büntetőt. Nem szerencsés azonban belemenni az ilyenbe, főleg nem úgy, hogy valaki nem lát egy-egy adott meccset. Én sem kritizálok együtteseket, anélkül, hogy jó párszor láttam volna őket, szerintem ez nem túl sportszerű. Ráadásul, aki ért a futballhoz, és ismeri a csapatok háttereit, ilyet biztosan nem mond.

– Hiába a 43 lőtt gól, az őszi szezon alatt többször is panaszkodtál arra, hogy rossz százalékban használjátok ki a helyzeteket. Látsz-e erre vonatkozóan valamilyen megoldást?

– A mérkőzések túlnyomó részében rengeteg helyzetünk van, és itt nem kósza lövésekre, hanem kidolgozott helyzetekre gondolok. Ezeket rossz százalékban használjuk ki. Sokat törjük azon a fejünket a stábbal, hogy mitől javulna ez, hiszen eddig is sokat gyakoroltuk. A meccs azonban azon dől el, hogy egy-egy szituációban, abban az atmoszférában, olyan nyomás alatt miként döntenek a játékosok. Ennek egy része inkább már képesség kérdése. Remélem, hogy tavaszra tudunk ezen fejleszteni és kicsit jobb arányban használjuk ki a lehetőségeinket, mert szükség lesz rá.

– Dunaújváros, Tiszakécske, Pécs, SZEOL. Mindegyik hajdan az elsőosztályban szerepelt. Melyik együttest érzed a legnagyobb vetélytársatoknak, akire a leginkább figyelni kell?

– Nem gondolom, hogy ez a három csapat lenne a vetélytársunk. Az őszi szezon is bebizonyította, hogy ebben a bajnokságban egy-egy meccsen bárki rabolhat pontot bárkitől. Tény, hogy a helyezést tekintve velük vagyunk versenyben, de ha a többi meccset nem tudjuk nyerni, akkor teljesen mindegy, mit csinálunk ellenük. Bízok a csapatomban, hogy tavasszal olyan formát fog mutatni, amilyenre képes és az őszi nehézségek után tavasszal már csak a focira kell koncentrálnunk, akkor kiegyensúlyozottabb lesz a PMFC játéka, és így az eredmények is.

– Nem hallottam erről semmi konkrétumot, de különböző helyekről származó információk alapján, számomra úgy tűnik, hogy rendeződni látszik a klub anyagi helyzete. A jelenlegi állás szerint adottak a feltételek a másodosztályú szerepléshez?

– Bízunk benne, hogy adott lesznek a feltételek, hiszen ez a célunk. De nyilván mindig vannak „jobban értesültek”, akik „tuti információk” birtokában vannak. Mi ezekkel nem szeretnénk foglalkozni, elsődleges feladatunk, hogy a pályán kiharcoljuk a feljutást.

– A télen némileg változik a játékoskeretetek. Beke Péter és Gajág Gergő érkezéséről hallottam, miközben búcsút mondtatok Frank Richárdnak, Füredi Szabolcsnak, Horváth Péternek és Turi Tamásnak. Milyen további változás várható? Mely posztokat szeretnétek megerősíteni?

– A téli terveinket átalakította Fellai Józsi sérülése. Pedig arról nem is hallottam felhangokat, hogy úgy rúgták agyon, hogy még szabadrúgást sem kaptunk érte. Nem hallani senkit sem panaszkodni arról, hogy egy meghatározó játékosunk 10 hónapra kiesett. Az ő posztjára jött Gajág Gergő. Előrefelé szerettünk volna egy olyan játékost, akit ismerünk, játszott már felsőbb osztályban, és tudjuk, mire lehet képes. Beke Péter személyében meg is találtuk. Most még a középpályára és a védelembe keresünk embert. Télre nem terveztünk nagy átalakítást, hiszen eljutottunk egy olyan pontra a csapatépítés szempontjából, hogy csak két-három ember kellett volna. Télen nem is szerencsés, ha sok ember cserélődik az egység szempontjából. Minőségben szeretnénk előrelépni, de azt látjuk, hogy nagyon nehéz NB III-ba csábítani olyan játékosokat, akik nekünk is megfelelnének. Bízom benne, hogy azért még sikerül igazolni, mert kevesen vagyunk.

– Hol és milyen formában készültök a tavaszi szezonra?

– Végig Pécsen készülünk. Először műfüvön kezdtünk, de lassan már át szeretnénk térni fűre. Az edzőtáboroknak vannak nagyon jótékony hatásai, de szerintem ebben az osztályban erre nem igazán van szükség, nekünk pedig lehetőségünk sincs rá. Nem is gondolkodtunk ilyenben. Amit szeretnénk, itt is el tudjuk végezni, ezért nagyon nem kell utazgatni.

– A ZTE és a Kaposvár elleni felkészülési meccsetek is elmaradt/elmarad. Miközben a csapatok egymásra mutogatnak. Mi az igazság?

– Egyoldalú lenne, ha én mondanám ki a frankót. Azt gondolom, nekünk tiszta a lelkiismeretünk… mindenki döntse el maga!

Szécsi József

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


2 × 5 =