Huszty Dániel ismét komoly célokért küzdene

Huszty Dániel tavaly bajnok lett a Budafokkal, majd a szlovák másodosztályba igazolt. A tavaszi szezonban visszatért Magyarországra, a Lipót Pékség SE csapatával csak egy hajszállal maradtak le az első helyről. A kiváló labdarúgó most újabb kihívásokat keres.

  • Utoljára pont 1 évvel ezelőtt beszéltünk. A Budafok bajnoki címe apropóján. Mi történt veled azóta?
  • Elég nehezen emésztettem meg, hogy elkerültem Budafokról. Lehetőségem adódott kikerülni Szlovákiába, amit meg is ragadtam és az első félévet ott töltöttem. Nem úgy terveztem, hogy csak az őszi szezont játszom ott, de hiába a vezetőség rendkívül tisztességes erőfeszítései, az akkori körülmények nem voltak adottak a másodosztályhoz. Ez a liga egyébként hihetetlenül erős, s a szlovákiait nem hiába tartják nemzetközi szinten jegyzett bajnokságnak. A télen több lehetőségem is volt, sokáig úgy nézett ki, hogy egy magyarországi másodosztályú csapatnál folytatom, de ilyen-olyan okoknál fogva nem jött össze a transzfer. Ez már igencsak február elején történt, s folyamatosan csúsztam ki az időből. Végül befutott egy szimpatikus és korrekt ajánlat egy nagyravágyó nb3as klubtól, de nagy megrendülésemre ez az utolsó napon befuccsolt. Megmondom őszintén megviselt a Budafokról történt távozás, és a szlovákiai légióskodást, majd a télen történteket igen nehezen viseltem. Fél napom maradt, hogy csapatot találjak, és ekkor jött a lipóti megkeresés, akik végig nagyon korrekten álltak hozzám. Fel akartak jutni az NB3-ba és pont arra a hiányposztra kerestek játékost, amelyik az enyém. Végül azt lehet mondani, hogy szerencsés lehettem, hogy volt csapatom és játszhattam, nem utolsó sorban Magyarország egyik ékszerdobozában, amely tehetséges fiatal labdarúgóval van teletűzdelve.
  • Szlovákiában melyik csapatnál voltál?
  • A KCF Komárno-nál. Ez ugye Komárom szlovákiai része, ahol többnyire magyarok laknak. 17-ből 16 meccsen szerepeltem, az őszi szezont az első kiesőként zártuk, de csak 3 pontra volt a középmezőny. Végül sikeresen a 6. helyen zártak a fiúk. Ahogyan azt már korábban említettem, ez egy elég erős és kiegyensúlyozott bajnokság. Olyan játékosokkal, mint például Stanislav Sestak, aki korábban a Ferencvárosban rúgta a gólokat, vagy az a Kopunek, aki a világbajnokságon is szerepelt, sőt gólt is rúgott az olaszoknak. Gratuláltam is a vezetőségnek és a még ott maradt játékosoknak a bravúrhoz.

  • Visszatérve a Lipótra, a Győr megyei első osztályban két csapat emelkedett ki a mezőnyből. Ti voltatok az egyik, de hiába maradtatok veretlenek a tavasszal, becsúszott 3 döntetlen, s ez elég volt ahhoz, hogy elússzon a bajnoki cím. Többek között a későbbi bajnok Ménfőcsanakkal is ikszeltetek. Mi volt az, ami hiányzott és milyennek ítélted meg a megyei bajnokik színvonalát?
  • Hát ez számomra egy hihetetlen sztori. Nem játszottam még ebben a ligában, amely a megyék között az egyik legnívósabb bajnokság. A játékosok 20 év körüli volt akadémisták, akik Győr és Gyirmót vonzáskörzetében nevelkedtek, tehát a tehetségükre nem lehetett panasz. 141 gólt rúgtunk, 30-ból 26 meccset megnyertünk, de ez csak a második helyhez volt elég, ami egészen elképesztő. Azt lehet mondani, hogy nem volt szerencsénk, s míg mi focizva győztünk, addig a Ménfőcsanak 1-1 gólokkal, rutinnal és tapasztalattal hozta a meccseit és emiatt ők nyerték meg a bajnokságot. Elég sok mérkőzést játszottam Nb-s szinten ahhoz, hogy kijelenthetem, ezeknek a tehetséges fiúknak biztos, hogy nem ebben a ligában lenne a helyük, ez óriási pazarlás a magyar focinak. Nem lenne jó, hogy a tehetségük kárba vesszen.
  • Most hogyan tovább? Ahogy említetted már a télen is voltak ajánlataid magasabb osztályból. Szíved szerint Magyarországon maradnál, vagy inkább külföldön folytatnád?
  • Nem zárom ki semminek sem a lehetőségét, 27 éves vagyok. Most érzem magamat a legjobb és legtapasztaltabb korban. Az első, hogy itt Lipóton leülök az elnök úrral, s megköszönöm az irántam való bizalmát. Voltak már puhatolózó beszélgetések különböző csapatok részéről, de még semmi konkrét. Szívem szerint, olyan helyre mennék, ahol komoly célok vannak, hiszen azért érdemes játszani!

Szécsi József

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


15 + húsz =