Filipánics Bálint távozik Szekszárdról. Interjút készítettünk a legjobb korban lévő hálóőrrel

– Egy felemás szezont tudhat maga mögött a Szekszárdi UFC. Hogyan értékeled a csapat teljesítményét?

– Felemás érzéseim vannak az ősszel kapcsolatban. Stabilan kezdtük a szezont, kevés gólt kaptunk, viszont keveset is szereztünk. Nyertünk meccseket az utolsó pillanatokban, viszont a bravúrgyőzelmek elmaradtak. Úgy gondolom a Szekszárd kerete alkalmas arra, hogy a tabella első hat helyeinek valamelyikéért küzdjön, sok tehetséges fiatal játékos van, valamiért mégsem sikerült kihozni ezekből a srácokból a maximumot és ezt mutatja a tabellán elfoglalt helyezés is.

– Kapusszempontból milyen volt az őszi szezon?

– Az első 9-10 forduló kifejezetten jól sikerült, a második legkevesebb gólt kaptam addig, pedig csak a középmezőnyben tartózkodott a csapat. Aztán beleszaladtunk egy komoly zakóba Pécsett, ami véleményem szerint komolyan rányomta a pecsétjét a saját és a csapat további teljesítményére is.

– Melyik meccsen ment a legjobban a védés?

– Én azokat a meccseket tartom a legjobbnak, amelyeken nem kapok gólt, még ha nem is volt annyi dolgom, akkor is. Ilyenkor mindig úgy jöttem le a pályáról, hogy én mindent megtettem, ami tőlem telt, és szerencsére ezekből volt több is. Voltak olyan meccsek is, amelyeken ugyan kaptam gólt, de egy védéssel mégis hozzátudtam segíteni a csapatot legalább egy döntetlenhez, úgyhogy nem emelnék ki konkrétan egyet sem.

– Melyik találkozón volt a legnehezebb dolgod?

– Azok ellen a csapatok ellen, akik komoly célokért küzdenek mindig nehezebb volt, sokkal nagyobb nyomást helyeztek a kapunkra, mint a többi csapat. Gondolok itt a Pécsre, a Tiszakécskére vagy a SZEOL-ra.

– Az ősz folyamán volt egy kiállításod is, melynek következtében két mérkőzésre eltiltottak, azt hiszem, hogy reklamálás miatt. Mi történt pontosan?

– A kiállítás sajnos nagyon buta dolog volt a részemről, még ha teljesen igazam volt, akkor sem szabadott volna elvesztem a fejem, mindezt úgy, hogy a legrutinosabb játékosa voltam a csapatnak. Abszolút nem jellemző rám a reklamálás, főleg nem ilyen hevesen. A partjelző egy teljesen egyértelmű labdát nem vett észre, hogy legalább 30 centiméterrel elhagyta az alapvonalat és ebből gólt kaptunk. A kiállítás és a gól miatt nem is sikerült győznünk, amiért vállaltam is a felelősséget.

– Miként zajlik a felkészülésetek?

– Hogy a felkészülés hogy zajlik, arról nem tudok nyilatkozni, ugyanis az ősz végén elköszöntünk egymástól a klubbal.

– Korábban több mint húsz meccsen védtél a másodosztályban. Hogyan ítéled meg a fejlődési lehetőségeket az NB3-ban?

– Az Nb2ben teljesen más a játékosok hozzáállása. Ott mindenki profi, míg az Nb3ban sok játékos dolgozik a foci mellett. Több az edzés, több a szakember, külföldi edzőtáborokra van lehetőség. Ott mindenki a focira koncentrál, ezáltal a fejlődése a játékosnak sokkal meghatározóbb. Ez nem jelenti azt, hogy az Nb3ban ez nem kivitelezhető, mert ha minden edzésre úgy mész ki, hogy jobb akarsz lenni, akkor fejlődni fogsz. Persze ez csak  főleg olyan helyeken lehetséges, ahol komolyak a célok.

– Kapusként melyek az erősségeid?

– Elkezdtem az edzői tanfolyamot és ott tanultam, hogy a modern futballban a kapusnak már sokkal többet kell a támadások felépítésével foglalkoznia, mint a védéssel. Ez 70-30%os arányt jelent. Szóval ugyanúgy kell bánni a labdával, mint a mezőnyjátékosoknak. Talán ezt mondanám erősségemnek, meg a súlypont emelkedésemet.

– Milyen céljaid vannak a labdarúgásban?

– Lassan 28 éves vagyok, az Nb1-nek még csak a közelében sem voltam, és ha reálisan akarom nézni a dolgokat, akkor minden bizonnyal már nem is leszek. De soha ne mondd, hogy soha! Szívesen foglalkoznék a jövőben kapusokkal, felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt. Sok kapusedzővel dolgoztam és mindenkitől tanultam olyant, amit kamatoztatni tudnék a jövőben.

Szécsi József